Egy fekete rigó torkában A napon, amikor egy fekete rigó torkában ébredtem, az ereimben éreztem a változást, hegyi patakban viháncoló pisztrángok jutottak eszembe, tarkóm dzsesszesen lüktetett, homlokomon pergett egy kicsi dobverő, emlékeztetett rád. A napon, amikor egy fekete rigó torkában ébredtem, lefotóztam a bal lábfejem, akkora, mint egy megkelt tészta,Tovább…
(Franz Kafkának ajánlom) A temetés egyszerű és gyors volt. Nagyapám testvérének nem voltak gyerekei, és a rokonok közül senki nem érezte feladatának, hogy vendégül lássa a megjelenteket, így hamarosan indulhattam is. Nem voltam ismerős ezen a környéken, ezért egy kicsit tartottam a hazaúttól. Különösen, amikor észrevettem, hogy a telefonomTovább…
Negyven után két fekete inged legyen. Kell a váltás, gyakran fogsz temetésre járni. Ne vegyél elő se számológépet, se üres lapot. Ne kezdj számolgatni és lineáris egyenleteket felállítani, nem vezet sehova. A valóság azért értékes és azért tragikus is egyben, mert rajta kívül nincs más; olyan, amilyen, ez van, ésTovább…
Ahogy Fruzsi a magas, kopottas fal mellett bandukolt, arra gondolt, az intézet vajon megvédi-e a bent lévőket önmaguktól. Nincs olyan rács, börtön, ami erősebb lenne az emberi léleknél. De nagyobb rabság sem, mert ha valaki a lelkébe zár be valamit, akkor onnan már kivetni aligha tudja. Ha megpróbálja, gyakran elveszítTovább…
a fehér is fekete ott ahonnan a fény szivárog idegenek írják a valóságot elsötétült az ég válla hogy fölkészüljön erre a szokatlan világosságra mintha a földet húzná a törzs súlya egy pók hiánya hálót sző a magányra mögöttem maradsz akiben az éjszakákat hordom átinteget árnyékomon egy rémálom három napja takarítokTovább…
Fölöttem van egy fekete holló, olykor-olykor a vállamra száll, beteg madár, a vállamon pihen. Közel van hozzám, miként az ég, túl nagyra nőttem, azt hiszem, által viszem, haldokló társamat. Által viszem őt a tenger sok vizen! Alig bírja a lábam a terheket. Sikítani, itt, nem lehet. Csak az enyém aTovább…
Hárman voltak. Mind mások. Lassan, észrevétlen vették meg a nő lelkét. A vörös Mindig is csodált, tisztelt minden élőlényt, de leginkább a fákhoz és a madarakhoz vonzódott. Még egészen kicsi gyerek volt, amikor elvitték az állatkertbe. Nagyon sokáig nem tudta kiheverni azt a fájdalmat, amit ott érzett a bezárt állatokTovább…
(„Mind meghalunk!”) 1. ,,Mind meghalunk… teriácát* végy!” -vigyorgott a hájas kalmár, s pestismaszkban jött érte húsvét péntek, a bűzhödt döghalál. ,,Még adj időt! – eladnám minden, harácsolt mocskos kincsemet… -de késő vinni bármit innen…, pokolba bolhás ingemet.” És vonta is már csontkezével, lágyék martan, hörgő kufárt, csengettyűzve húzta közszégyen, sTovább…
Mint mínusz húszfokos keserű mesékben, arcomra fagynak azok az átlátszó buborékok, amelyeknek semmi funkciójuk nincsen egy mutatósra tervezett temetésen. Roncsolt kézzel dolgoznak rutinos látványtervezők. Húcsizmás gyászhuszárok orrában elfagy a fehér szőr. Élvezhetetlenül szemcsés a nagytotál. Az elvárások miatt páran még erőltetik a könnyeket, ekkor pattan meg a nyakban az ideg.Tovább…
R.-t rázta a hideg. Annyira, hogy belelilult a szája, hogy egyenként érezte a csontjait, még a legkisebb csontot is. Ezen tulajdonképpen nem is csodálkozott, állapota természetes következménynek tűnt. Nem gondolta, hogy a lélek előbb halhat meg, mint a test, pontosabban mindeddig nem elmélkedett a pusztulás sorrendi kérdésein. A bomlás rendjénekTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.