A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő
/Válogatás az őszi- és a tavaszi szemeszter alkotásaiból./
Bali Anikó: Valaki segítsen
Takács Zsuzsának
Könyvbemutatón, sajtóban, médiában,
Találkoztam már vele a legkülönbözőbb helyeken*
de ismeretségünk egyoldalú:
az írónőt én, a rajongó tanonc,
csak verseiből ismerem.
Az asztalnál a magas homlokú férfiak köré
glóriát rajzol a lámpa sárga fénye.
Észrevétlenül ülök melléjük,
megszólítani őket, dehogy,
nézni is csak távolról,
ahogy szoktam, félszegen.
Tűnődöm, talán mégis menni kéne,
de felállni most már nincs idő.
Az írónő szemközt ül, finom szavát iszom.
Egyszer csak rám pillant, s mosolyogva mondja:
Kedves, kikapcsolná, kérem?
Állandóan hívnak, borzalom!
Én? Kedves? Tényleg engem kért meg?
Tenyerem izzad, hebegek.
Zsong a fejem, a szívem majd kiugrik.
Egy lágy mozdulat, s az írónő mobilja
az én kezemben rezeg.
Nincs menekvés, szégyenében
arcom sápadtból vált vörös rózsaszínt,
a telefon, mint egy rakoncátlan jószág,
rosszabb, mint valami kórság,
markomban ugrál, nyüszög és vonít.
Mindegy már, csak segítsenek rajtam!
*A szakadék szélén állok, hiába leplezem zavarom.
Oldalra nézek: Maga férfi, maga biztosan tudja,
hogyan is kell, ezt itt. *
És a mobilt egyszerűen továbbadom.
*Az idézett sorok Takács Zsuzsa A szakadék szélén
és Petőcz András A mobiltelefon kikapcsolása c. versekből valók.
Bokros Judit: Tekintet
A Simon Mágus című film hatására
Mindenki keres valakit.
Egy néma tekintetet
a nagyváros zajában,
amelybe belekapaszkodhat,
mielőtt ráborul
a sötét.
Dudás Petra: A szűz hava
őrjítő örökös rohanás
hajtincsem porcelánváza
lámpagömbön fáj a zaj
elszáradt virágom üzent-e
Fehér Kinga: otthonom
emeletenként érkezem haza
nem megyek feljebb
nem állok meg lejjebb
nem az irányokhoz igazodom
hanem a boldogságomhoz
és az nekem a másodikon van
mert ott az a hely ami az otthonom
Germán Ágnes: Tagadás
Meghalt az anyja. Csak két órája történt. Még befejezte a munkát, elment a vásárolni a hétvégére, mert enni azért csak kell. Egy üveg pálinka is bekerült a kosárba. Otthon elmondta. Körbe telefonálta kötelességből a rokonokat. Az asszony rokonait, mert a lányait nem akarta ezzel zaklatni. Végül is nekik semmit nem jelent, csak a nagyanyjuk volt, és különben is mindig a másikat szerették és a nagyobb meg sem érdemli, hogy tudja. Másfél éve kitörölte a számát. Nincs szám, így nem is tehet semmit. A szeretőjét is tájékoztatta csak úgy mellékesen, majd bosszankodott kicsit, hogy a pénteki fűnyírás elmaradt. A szokásosnál korábban bújt az ágyba. Fáradt volt. Biztosan a hidegfront teszi, gondolta. Szombat reggel kivitte a kutyát sétálni, persze csak az övét, az asszonyét nem. Az nem az ő dolga. Bejelentkezett egy új masszőrhöz, kiszaladt még friss zöldségekért a piacra. Ebédelni már a barátokhoz mentek. Szerette ezt a rajongó hangulatot, a gördülékenységet, amit a kölcsönökért kapott, és a játékot, ahogy a tökéletes párt alakítják. Ez mindig feltöltötte, és alig várta ismét. Meghalt az anyja.
Csak egy napja. 81 éves volt. Nem érzett semmit.
Hajnal Éva: Árad
Janus Pannonius nyomán
Kételyek ágboga, tétova nász szava gyűrt lepedőnkön,
ám, ez az éjszaka más, bőrömön illatod ég.
Más ez az éjszaka, bőrömön illata, nyílik a kertem.
Tűzliliom-teli kert, nárdusolaj, aloé.
Mozdulatodra a testemen ámulat, éj fuvolázgat,
zúdul örömmuzsikád, árad, elönt a gyönyör.
Korda Zsuzsa: Kiskertem
karantén vers
Amióta karantén van, nagyot nőtt a kiskertem,
a külvilág pedig összement,
érdekes, hogy ami centire ugyanaz marad,
hogy tud mégis méretet váltani,
talán az határozza meg, mennyit használok belőle,
én is, mintha nőttem volna,
ugyanakkor zsugorodtam is egyszerre,
mert a bizonytalanságnak zsugorító hatása van,
egészen picikére össze lehet menni tőle,
akár a láthatatlanságig, még a magad számára is,
vagy olyanná változol, mint egy növény,
és kiültetheted magadat a nagyra nőtt kiskertbe,
így várva a világ, és a méretek újbóli megfordulását,
vagy hogy legalább valaki meglocsoljon.
Leitert Vivien: Kinek mi
A gyerekkor a homokba rajzol vele,
kutyáim utánaszaladnak, idehozzák.
Bárki ráléphet vagy akár kettétörheti.
Pedig ez nem csak egy ág,
hanem a fa útja a fény felé.
Mégis felvehetjük, és kézben tarthatjuk,
és vihetjük magunkkal izzadó tenyérben:
senki sem bámul értetlenül, hogy lehet
elbírni egy elvont fogalom
mindig változó alakú súlyát.
Papp Attila
#
minden reggel / hamarabb ébred a szívénél / egész nap hordozza / régi úri passziójának tesz eleget / egy századfordulós fotóműhely anyagát rejti / ha lenne aki előhívja / kánonokba szervezné a képet / és egyszerre nyomna a lejátszásra / a jövőben ott lenne a múlt helye / vállig húzott alföldek / lemorzsolódás / átalakulás / amit csak az idő hajthat végre / megsúgva próféciát
#
a délről érkező / északra tartó madarak hozzák a hírt / jó lenne visszatérni / ébredéskor nézni hogy veszekszik az ég / érezni mekkora a nyomáskülönbség két táj között / a hegyek hűlő fémek / és júniusban is látni a brassóba tartó pályán a fehérgyűszűs csúcsokat / ezen az új helyen a tél temeti a havat / a hideg gyászol / az évszakok hűtlenek egymáshoz
#
a táj / abroszt terít elé / sorra kipakolja portékáit / kabát nélkül / csupaszon / nem mozdul / összeégett arccal / feketére szuvasodott fogakkal / néz le / és valami hideget csurgat rá / mintha kigúnyolná / hogy ez a hely / már nem az övé / levedlette magáról
Páli-Herczeg Attila: Négy együgyű bók
Arcod sima
mint a tél
Annyi mítoszt
elmesél
Kezed édes,
mint a tavasz
Vizet, szellőt,
mindent fakaszt
Szemed éppen
mint a nyár
Benne vén sas
Égre jár
Barna hajad
pont mint az ősz
Benne vidám
dalokat szősz
Szepesi Jolán: Cédulák
Petőcz András: Auteuil című, Tandorinak írt verse nyomán
Egyedül vásároltam nyolc éves koromtól
minden nap, azokban a kis boltokban,
amik nem estek útba Anyámnak,
munkából hazafelé jövet,
kis cédulákra felírtam vagy
felírta Ő nekem, miket vásároljak,
tejfölt a habaráshoz,
cukrot a reggeli teához,
kenyeret meg tejet,
szappant, ha úgy elvékonyult,
hogy nem lehetett már mosdani vele,
ha betelt az iskolai füzetem
csak fizetésnap után vehettem újat,
ilyenkor mindig megsimítottam az
üres oldalakat és megkaptam ígéretüket,
hogy enyém lesz a ma még ismeretlen,
ha intézni kellett a tűzifautalvány beváltását
vagy a házkezelőségen bármit,
egy cetlire felírtam a címet, a villamos vagy
a trolibusz számát, amivel odajutok,
azóta is
*felírom, ami fontos, azért, hogy
nyugodtan elfelejtsem,
de úgyis mondhatom,
megírom ami fontos, azért, hogy
nyugodtan elfelejtsem.
*Petőcz András: Auteuil című verséből idézett sor
Vezsenyi Ildikó: A nulladik napon
Változás
Olyan mélyre kell süllyednem
legalább, mint amilyen magasan
voltam, hogy kijöjjön az átlag.
Nincs tűzhely, nincs kávé, csak a
rémület. Változnak a körülmények.
Olyan a hiányod, mint fekete-fehér
filmen a napfogyatkozás. Halálhír
előtt éreztem ezt a szürkeséget.
Három napja nem ittam kávét. Ma,
gondoltam, elindulok a Nirvána felé.
Először csak a légzésemet figyeltem.
Milyen egyenetlen. Milyen szaggatott.
Figyelmem hánykolódott az éberség
határán. Többször elmerült, míg elaludt.
Utóhang
Olyan a hiányod,
mint a napfogyatkozás,
fekete-fehérben.
Három napja nem ittam kávét sem.
Gondolhatod!
A 2020-21-es őszi- és tavaszi szemeszter hallgatói:
Bali Anikó, Bokros Judit, Dudás Petra,Vezsenyi Ildikó,
Páli-Herczeg Attila, Korda Zsuzsa, Fehér Kinga, Szepesi Jolán – Jolka,
Germán Ágnes, Leitert Vivien, Papp Attila, Hajnal Éva