‘József Attila-variáció‘ Szappangolyó, vagy égbolt: énfölöttem? A gazdagnak érdektelen, miért és merre pörögtem, anyámnak könyörögtem, új és új csatákba kezdve – – -, lapulevelekbe bújva menekültem, sosem-volt akaratra-tettre vágyva, tétova álom-szerelemre – – -, és most!, ‘könnyű, fehér ruhában’ járom keresztül- -kasul a várost, minden lépésem tisztulást hoz; kiáltottam egykor:Tovább…

Akkor jártál először nálunk, falun, az volt az első alkalom, hogy elvittelek a szüleimhez vidékre. Kocsival hajtottunk végig a sáros, szűk kis utcán, ami anyám házához vezetett, és ott döcögött előttünk egy ócska szekér, egy aszott, fehér ló volt bekötve elé. Ezt persze mi még akkor nem láttuk, mármint, hogyTovább…

a fehér is fekete ott ahonnan a fény szivárog idegenek írják a valóságot elsötétült az ég válla hogy fölkészüljön erre a szokatlan világosságra mintha a földet húzná a törzs súlya egy pók hiánya hálót sző a magányra mögöttem maradsz akiben az éjszakákat hordom átinteget árnyékomon egy rémálom három napja takarítokTovább…

Lehet mindenről lekéstem, már sehol senki sem vár rám. Ajtók zárulnak előttem, nézek magam elé némán. Tüzem kihunyt, szemem száraz. Nem kereslek többet téged. Nekem régi magány ágyaz, örök hideg menedéket. Ne keress, és ne várj engem. Nincsen hozzád többet szavam. Innen egyedül kell mennem, fehér ingben egy szál magam.Tovább…

Ha már csak halványan élnek a fahéjillatú vége-nincs beszédes mosolyoktól fénylő világmegváltó esték mikor még végérvényesnek hitt kiábrándulásaink sem tudtak lehúzni a földig és makulátlan gyermeki tisztasággal vallottuk meg a fenyőillatban az ünnepi asztal körött csalódásainkon át is megérlelődött újjászülető szerelmeink hazugságaink legfeljebb apró kegyes füllentések könnyű röptű valótlanságok voltakTovább…

– Hommage á CSEH TAMÁS  – A Nap ma is úgy jött fel közöttünk, mint akinek valóban fontos egy találkozás. Párás szemüvegem émelyeg a kádban. Fogason maradt egy télikabát, zsebében dohányszemcsék, pár szilánk – arcomból, vagy a tükörből, melyben harminc évig borotválkoztam. Kollaboráns tárgyak, frontátvonulás. Apáink kalapját látom én is,Tovább…

Légy erős! Feküdj ágyamba, fejedet hajtsd párnámra, és várj türelemmel míg el nem alszol. Meglásd újra együtt leszünk. Minden ölelés, minden nászunk emléke újra megrészegít, megkapja helyét megint. Reggel búj bele ingembe, jussanak szövetéből beléd testem részecskéi. Érezd bőrödön tenyeremet! Vegyél a tányéromból, legyek egy falat a szádban, igyál aTovább…