‘József Attila-variáció‘
Szappangolyó,
vagy égbolt: énfölöttem?
A gazdagnak érdektelen,
miért és merre pörögtem,
anyámnak könyörögtem,
új és új csatákba kezdve – – -,
lapulevelekbe bújva
menekültem, sosem-volt
akaratra-tettre vágyva,
tétova álom-szerelemre – – -,
és most!, ‘könnyű, fehér
ruhában’ járom keresztül-
-kasul a várost, minden
lépésem tisztulást hoz;
kiáltottam egykor: ‘itt
vagyok!’, de ma: láthatatlan
és hangtalan ölelem magam-
hoz azt, aki magához láncol
engem, ‘ti, mind!’ – – – Batu khán
pesti és konok rokona:
hótiszta, gyönyörű ruhában.
*Petőcz András: Az utazó búcsúja c. kötetéből (Magyar Írószövetség, 1996)
©Kovács Emil Lajos: Rögződés