nekünk építettem magasba felszökő bércek védelmébe szemed kékjét másoló tágas ég alá a habarcs közé hulló könnyeimet kevertem nekünk emeltem magasra nevetéseinkből a házat most mérhetetlenül fáradt és öreg vagyok az üres házban nevetéseink visszhangjában bánat-viharok bömbölésének szünetében keresem könnyeim záporához eresznek a szempilládat amíg a szerelem újból fölemel valakiTovább…

Fogadj az ágyadba, vigyél haza, hogy legyen helyem, végre nyugtom, ne kelljen bolyongnom, légy te maga az otthon, hol nem kell hazudnom. Hogy gyenge voltam, tartós szégyenem, de most már semmi sincs hiába, isten szemhunyva elindul velem, s nem leszek létezés sivárja. Nyugodjon kezed bűnös szivemen, s mindent megbocsátok magamnak,Tovább…

Inkább Teljes gondolati átmosás után csupa nőietlen tulajdonság nem fontos a ruha az ékszer csak tiszta ép és színben összeillő a többi mind lényegtelen nem okoz izgalmat az új szabás inkább egy könyv színek táj tarka fonalak gobelin – nem ér már semmi új ne félj!   Változások Érzelmek kuszaságábólTovább…

mi mást tehetnék e fénytelen éjben elfogadtalak végleg társamul kapaszkodom beléd megyünk a hóesésben (egymást ölelni is vétek talán) eltűnni tanít e néma ébrenlét helyetted simítja arcomat a szél s hogy lassú kísértés ezüst látomás minden újabb vágy és élni akarás az úton gúnyosan plántálja belénk te maradtál nekem (haTovább…

Részlet egy filmforgatókönyvből   Kitartó csengetésünk után nyílik résnyire a zárláncos bejárati ajtó. Egy asszony les ki rajta. Habkönnyű keze megrezzen, ahogy a haját füle mögé simítja. Kérdőn néz ránk. Mélyre rejtett ráncok veszik körül hangtalan száját. Békén elmondjuk mit hoztunk és kitől lányának. Mikor az ajtót tágabbra tárja, tekintetünketTovább…

Hírnévben nincs sikér Fame is a fickle food Hírnévben nincs sikér Tálcája is remeg Egyszer asztala Megterül De másodjára nem. Morzsáit varj lesi És károg gúnyosan Búzamezőre Libeg át – Csak ember hal bele.   Első jó Nap – sok rossz után – My first well Day – since manyTovább…

Munkás Szent József emléknapja a munka ünnepe és egyben a munkásosztály karácsonya ez bizony mind május elseje valamikor a hatvanas évek közepén osztálytársam édesapjától tanultam meg a május elsejei felvonuláson hogyan kell üvegből inni a boldogságot vagyis a jaffát de karácsonyfát én ott nem láttam sehol se szenteket csak elvtársakatTovább…

Ha én kutya volnék pontosan olyan lennék, ha tehetném azonnal lelépnék, s erre-arra, végtelenbe tipliznék. Menekülnék étekadó börtönömből, kivetkeznék vissza-visszarántó szolgabőrből, s minden ismeretlen mozdulatra, szordínóban vakkantanék. Szelíd ragadozó lennék, gügyögésre nyájasan vicsorítanék, jobbra-balra farkat riszálnék, midőn megadó alázattal hazaosonnék. A kapu előtt bűnbánón vonyítanék, hiszen megjöttem, ez a bizonyíték,Tovább…

egymás lelkéből szökünk a tárgyiasulás fordított lencséin árnyékod negatívja tanullak újra színesben tükrözni mint egy karóra csuklódon a felejtés időzítőbombája ketyeg a világ keletkezéséig nyúlnak vissza másodpercek két nap hasad egy helyett amitől az égben felejtett álmok is megrészegednek még nem tudom mi az hogy zuhanás úgy tekintek az ismeretlenbeTovább…

minden kifordul a helyéről a maszk alatt eltűnik a gúnyos vagy éppen kedves mosoly az érzelmek a szemünkbe költöztek mintha elfelejtenénk az életet messziről jött idegenek vagy az élet felejtené el hogy még itt vagyunk kiszorulunk saját színeinkből szürkére fakulnak a napok a régi életünk egyre szépül a vágyban küzdökTovább…