Petőfi Sándor tiszteletére Még langyos a tó vize, úsznak a récék, és látod, a strandon a fű puha-zöld, de nézd csak, a fecskék festik az estét, csak én veszem észre, hogy őszül a föld? Nézem a posztod a parti büfében, délelőtt készült? Szép a szemed! Légyszi, ne rakj felTovább…
Aljosa hová mész? ma nem mész moziba? jó szovjet filmet játszanak Lenin életéről a Felszabadulás filmszínházban * a faluból a városba indul a gőzmozdony szennyezni ott is a környezetet * a városból a faluba elindul a vonat 50 fok van a vagonokban nem lehet kinyitni az ajtókat sem az ablakokatTovább…
hittem valamikor hogy igaz az álom ami túlmutat minden valóságon hogy a jövő az biztonságos és meleg szeretni fogják majd egymást az emberek ám mint a fát a szú rejtve rágott valami én csak hittem nem mertem mondani csak most értettem meg vénen öregen hogy a Kánaán az embertől idegenTovább…
Megnépszámláltak engem is, a mindent tudni akaró hatalom megfenyegetett, nyilatkozzam a budik számáról, mivel fűtenék, ha nem lenne oly baszott drága, magyar vagyok, vagy netán piréz, jó keresztényként élek, vagy másban hiszek. Elme- és egyéb állapotomról nem volt kötelező beszámolni. A virtuális kartotékrendszerben végre helyemre kerültem, egy darab magyar (vagyTovább…
Mindenki a maga sírját ássa. A veréb lehullik az út porába, a dongó bennragad a lépesmézben, elpusztul a kérész a rajzás szépségében. Sánta kutyát hajszol egy koldus, kéregető asszony a földre borulva koldul, beton közé ültetett fa, száraz a levele, tömeg az utcákon, nincsen lelke. Kiürült világ, a sírját ássa,Tovább…
elnyelik arcom a zsúfolt kirakatok az egyikben olcsó masszírozást és árjuvédikus… a másikban teadoboz színes levélnyomatok rajzlapon belőlük bontakozik ki egy másik törékenyebb őszi ciklus talán az üveglapokra vetülő ágak árnyékának jót tesz ez a nevesincs varázslat mintha kesztyűt húznának fel csak össze ne gyűrődjön a rajzlap kicsit elnyűtt deTovább…
figyelek figyelek csak néha riasztja fel a hangom a csendet némán tiktakkolok mint egy régről megmaradt falióra ami a múlt századi időt méri és a mai napot mindig lekési mint egy szökőkút magasra feldobom kérdőjeleimet régen tudom hogy nincsenek egyszerű emberek egyszerű történetek faltól falig ér bennünk a végtelen régenTovább…
Hommage à Oscar Wilde Meghemperegtem minden vágyban lent, piszkos lett a lelkem, hányok tőle – hiába vetnék le mindent, pőre lettem, semmim se maradt égi, szent. Kormos papírlapon egy regiment betű és rím és hasonlat elég – felgyújtottam –, nem maradt töredék se, írni többé nemet, sem igent… Muszájban éltemTovább…
melankólia rongyosra vetkezett fák karján remeg a remény még maradna a nyár de kőkemény fogakkal őröl időt a malom – nélküled-reggeleken csóktemető fény kerget árnyat bolondmód az ágyamon nélkülem ébrenlét és álom közt kopogtam be hozzád – röpke gondolat volt bolond álmodozás – hajnali madárfüttyre vert visszhangot a szívemTovább…
Stamika a halhatatlanság égi csarnokába költözött… „Tizenhét év Stamihűség” Ajándék voltam, egy kicsi lánynak. Két kis rosszcsont nőttünk együtt, Babakutya és a kisgazdi. A cipőipart fellendítettem életem első néhány évében. Új papucsok, szandálok, cipők pár nélkül maradtak. Jó mélyre ástam, sosem lettek meg. Aztán, ahogy teltek az évek, nem bajlódtamTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.