Petőfi Sándor tiszteletére
Még langyos a tó vize, úsznak a récék,
és látod, a strandon a fű puha-zöld,
de nézd csak, a fecskék festik az estét,
csak én veszem észre, hogy őszül a föld?
Nézem a posztod a parti büfében,
délelőtt készült? Szép a szemed!
Légyszi, ne rakj fel fotókat rólam,
nem szeretem, tudod, már kértelek.
Felfal, megemészt ez az ősz, a húsomba,
jaj, beletép, belemar, szürkül a ködben a haj…
Tegnap a nevemet még odaírtad a képhez,
Most kitörölted?! Egyszerű képlet…
Hívj mégis! Mobilon, ha akarsz, ha kicsit még szeretsz.
Jegyben sose jártunk, csak ez lehetett
fájó a szívednek (de hát sose mondtad…).
Komolyan másnak adod oda a kezedet?
Írj majd! Tudod, rossz itt… A part üres, néma,
cethal vagyok én, vergődő, ráncos agar.
Nézem a fotódat, hát, egy kicsit léha,
de bolondod vagyok, aki téged akar.
A fészt teleszórtad, de csendes a csetfal
Ne hívj többé, nem kell több üzenet!
Majd őrzöm a képed, ha szerelmed elhal,
én itt maradok, legyen, aki téged szeret!
©Láng Eszter alkotása