ősz akartál lenni, én meg tavasz. az óraátállítással ellopott órában lényegtelen tényként éltünk. éjszakánként a holdnak énekeltem, hogy nagyra nőjön, s amikor kitelt féltem tőle, mint a semmitől, amiben ott sejtettem a mindent. kilenc szívemre tetovált évben minden hajnal pár korty harmattal lenyelt belőlünk egy darabot. ezért továbbfejlesztettem az emlékezést.Tovább…
Megint ősz Csupasz ágak, meggörbült öreg ujjak kapaszkodnak egymásba, a szén-varjak sötétséget írnak a szárnyaikkal az ásító utak fölé, didergő jegenyéket sorakoztat a jeges szél, a napok szennyesét eső mossa, az árnyékok fák között lopakodnak, a felhőkig száll keserű sóhajjal a süvítő októberi szél, letört ág, mint gyászos dob hangjaTovább…
Petőfi Sándor tiszteletére Még langyos a tó vize, úsznak a récék, és látod, a strandon a fű puha-zöld, de nézd csak, a fecskék festik az estét, csak én veszem észre, hogy őszül a föld? Nézem a posztod a parti büfében, délelőtt készült? Szép a szemed! Légyszi, ne rakj felTovább…
Lassan sárgulnak, majd elhullajtják leveleiket a fák, amelyeket megannyi versben megírtam, és amelyek oly sok szép perccel ajándékoztak meg engem egész évben! Szemlélődésem óráiban szinte a szemem előtt bomlottak ki a rügyek, született meg a dús levélrengeteg. Már felkészülnek a télre a fák, én pedig töltekezem a látvánnyal, az ezerTovább…
Nehezen tűröm az októbert. Impresszionisták és gerontológusok évada. Ez a sok szín-kelepce, a zöldből kibuggyanó sárga, a rejtekszürke s a fáradtvörös. Az átmenetek és megtorpanások. Mikor felszisszennek a kígyótojás-fényekben tobzódó álnok esték, és érzem: semmi vagyok. Idegeim higanyba mártva; mintha történne valami bennem, mintha rágást hallanék. Agysejtek halálugrása, önpusztító; értelmetlenTovább…
vágyak káosza semmi köze a szerelemhez néhány félreérthető szót zár a hangok rácsai közé fülében a kapu némasága húsát éber éj marcangolja szájában őrület íze ereiben a kor csordogál keserűsége átszivárog glóriás holnapjába jaj szívében kő gyomrában föld súlya öklendezik kihányja agya dermedt viasz útját a nap aláaknázza jaj miféleTovább…
(részlet) „írta Dumpf Endre” nem is kell más írásjelem tollam s füzem meg a csillag aki vezem én közbe csak következem * huss és ősz van a kórházkertben az égen szép herélt polóim úsznak a múltat kergettemben utol se érnek ápolóim hisz künn az ég és itt a kert bennTovább…
A oldal Szabálytalansága senkit nem zavar az érkező évszaknak. Elfoglalja az utcát, az ablakok új szögből tükrözik a fényt. Van aki azt hiszi, nem fér el több tél a belvárosi kapuk alatt, nem érkezhet hidegebb év, csak a tavalyi köszönt be újra. A nehezebb időkre félretett remény magzatpózban fekszik, ébreszteniTovább…
Sugárzó nyarat látnom élvezet I love to see the summer beaming forth Sugárzó nyarat látnom élvezet S északra szálló gyapjas felleget Szeretem látni, újra nő virág S gólyahír festi rét kanálisát Vizet, hol tavirózsa hófehér S nádas zörög, mint fa, mit ráz a szél Hol rejtekéből fajdtyúk tör elő Fészkére,Tovább…
már ébredés előtt vályogomat vetem a véget törekedem vért és velőt mikor hold nem süt nap nem éget mint valamely épületet habbá imádkozom a levegőt Isten nem tűr tökéletességet engem nagyon szeret megtart mint ágykeret kívül-belül * égbe kötött leppentőcskék rajtam bársony piócáid szabadidős romjaimom szalad ki alólam aTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.