Az őszöm asszonya nevet, mosolyog, meleg-rozsdabarna körötte a rét, vele a természet, a türkizkék ég, szemébe költöztek fényes csillagok. Az arcán látom a ragyogó napot, méhében hordja tavasza örömét, teste a szerelem és az öröklét, én is október bús szülötte vagyok. Nem rémíti az életadó próba, örömtől sírva, sikoltva, vajúdvaTovább…
Ősz támadt a nyárra (Kőszegremete) Ősz támadt a nyárra ( Kőszegremete ) Kovács Emil Lajos festményéről Emlékszem a pillanatra, néhány felhő dőlt a Napra, ágaskodtak mind az árnyak, őszt dúdoltak fénylő tájnak. Nem finoman, nem vigyázva, rápottyant az ősz ruhája minden fára. A levelek huncutkodtak, narancs-bíbor köntöst fontak, csiklandozóTovább…
Leskődő A Nap még boldogan ragyog, ahogy egy őszi táncba fog, villódzik milliónyi kar, gyönyörű sugaraival, fölkapkodják a levelek, hogy beleszínesedjenek, s míg időtelen útra tér, erőset dobbant rá a szél, nagy kedvét bajok nem szegik, lágy porcsomóba rejtezik, új nyughatatlant pöndörül, kilép a szürkeség mögül, s mint szerelmetes ismerős,Tovább…
Nem maradt más belőlem, csak a méltóságom, és az nem adható el a két szép szemedért. Ha nincs benned zene, a táncunk-mondd-milyen lesz; ha nem vagy kihívás, csak egy olcsó menedék? Az életem része légy, ne csak a kacatja- mi végre hordozzalak magamban szüntelen, ha a létezésemnek egyetlen motorja azTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.