Megint ősz
Csupasz ágak,
meggörbült öreg ujjak
kapaszkodnak
egymásba, a szén-varjak
sötétséget
írnak a szárnyaikkal
az ásító
utak fölé, didergő
jegenyéket
sorakoztat a jeges
szél, a napok
szennyesét eső mossa,
az árnyékok
fák között lopakodnak,
a felhőkig
száll keserű sóhajjal
a süvítő
októberi szél, letört
ág, mint gyászos
dob hangja roppan, foltos
levelek a
tündöklő nyár tanúi
kergetőznek
a kertekben, takarót
húz magára,
aludni tér, rongyokba
burkolva a
tetszhalott, hajléktalan
ősz.
Cseppek
A csengő
Békétlen árama üt rám
Mélyre hűlt
Lélegzettel megyek
Az előszobába
Jelen lesz megint
A múlt
Magas angol
Bajszos férfi
A villa tulajdonosa
Kalapját levéve áll
Az ajtóban
Keserűség és düh
Zeng szemében
Talpnyomokat keresve
Lesek körbe miközben
Bucsu szavakat cserélünk
Bőgve rohan előttem
Ami volt
Az ablakból nézem
Az önkényt szóró
Szürke hajnalt
A sótól nedves
Gyanútlan úttesten
Villog a ketté hasadt
Nap
Ott áll a teherautó
A kert rácsa előtt
Egy bőrkabátos férfi
Támaszkodik rá
Felém billenti fejét
Ütközetet vívnak
Sugaraink
Körbetekint
Látom fagyott szája körül
Lebegő leheletét
Nem tudja mi volt
A kezdet előtt és mi jön
A vég után
Fegyenc lámpaoszlopok
Tartják
Az élcsapat mögött
gyülekező fellegeket
A derengő fényben
Éberen figyelnek
A hideg kémények
Sose alszanak
Cseppeket sírnak
Az ereszek alatt
Megbújt jégcsapok
A csupasz falak
Hallgatnak
Induláskor
Régi idők dohát
Krákogja
A teherautó
A platón
Csomókba fojtott batyuk
Megadón tűrik sorsukat
Az imádkozó fák
Gyóntatón vizsgálják
A békét kérő eget
A bilincsbe vert utcát
Mintha semmi se
Történt volna
Elnyeli megint a csönd
Emlékezéssel lehet
Legyőzni ami
Megtörténhetett 1
[1] Jan Assmann szerint a múlt „ azáltal keletkezik, hogy az ember viszonyba lép vele”.
©Láng Eszter alkotása