P. Pálffy Julianna versei

melankólia

rongyosra vetkezett fák karján
remeg a remény
még maradna a nyár
de kőkemény fogakkal őröl
időt a malom –

nélküled-reggeleken
csóktemető fény
kerget árnyat bolondmód
az ágyamon

 

nélkülem

ébrenlét és álom közt
kopogtam be hozzád
– röpke gondolat volt
bolond álmodozás –

hajnali madárfüttyre vert
visszhangot a szívem

menthetetlen múltunkban
nem parázslanak a holnapok
– szelíden élnek tovább –
lángok és szikrák nélkül

nélkülem

 

                                   ©Láng Eszter alkotása