Esterházy Péternek Egész testemben hogy bujtogatott kamaszkoromban, hogy bizsergetett szeretni, írni, hogy éltem a nyelvet, hogy részegített és nevettetett! Később is inkább a szavait ittam, könyv, hangoskönyv, előadás, akármi, helyeseltem és vitáztam vele, az asztalunknál ült, mint Kosztolányi, az egyetemes mérték, nem az ember, a nyelv, aminek nincsen soha vége,Tovább…
Mint akinek hagyaték az árnyéka, És gönce, miben utcára léphet, Feslett utazótáska rég emésztett konca, Mint akinek hegekről ismerős A térkép, mit elfeküdt, Kinyúlt bőrként hord magán, És a sérthetetlen élet Aura-ábrándja dugába dőlt, Mint akinek kézzel írt végrendelet a délutánja, És most a saját fogyatékában, Akárha sejtjei koldusa lenne,Tovább…
(A kérdés) A kérdés nem az, hogy Isten létezik-e. A kérdés az, hogy mi lenne, ha nem volna. Megszületnénk, élnénk, meghalnánk – teljesen fölöslegesen. Könnyű belátni, hogy ennek aztán semmi célja és értelme nem volna. (Beszélgetünk) Nem szeretem, amikor arra kell felelni, amit tanultunk. Na jó, egy kicsit szeretem,Tovább…
Hónapokig nyomoztam utánad, aki a kabátzsebembe rejtetted azt a cetlit a Kampuszon, azt a lehetetlen lila pufidzsekit hordtam akkor, hogy kitűnjek a tömegből, és te észrevétlen, ahogy a nagymamák szokták unokájuk zsebébe tömni az ötezrest, zsebembe dugtad, hogy szimpatikus vagyok, szeretnél velem többet beszélgetni, először azt hittem, hogy a ruhatárosTovább…
Tudtad, hogy ez is egy folyó? Kérdezted, és én nem válaszoltam, de éreztem, ahogy keresztülmegy rajtam, elhordja belőlem a könnyen mozdítható dolgokat, bizonytalan elhatározásokat, átmeneti érzéseket. Hamar megtalálta a legmélyebb medret, ami a mellkasom középpontjából vezet lefele, abból a pontból, ahol a betegséged előtt leggyakrabban értünk egymáshoz, és elképzeléseim szerintTovább…
Fénylik a hold a teraszon, akár a halott hal hasa, a baluszter babák között, mint tus dől át az éjszaka. Egy visszatérő remegés az ég bőrén végigszalad, az álom, a szélzsákba zárt, még csapkod és még tátogat. Gyors szemmozgások fázisa, repkény kúszik a számlapon, két mutató épp összeér, most vanTovább…
22. Két karod ma vár kígyó vonaglik bennem hull a tűzeső I am in your arms, a snake silde in my body – the rain of fire falls. 我の身に 蛇がのたうつ 抱擁を待ち Ga no mi ni hebi ga notaucu hódzsó o macsi 23. Nincsenek szavak acélkéz a szájakon torkon vasmarok WeTovább…
Halk és áldott irtózat-csillapítók, öklendve nyelt rafinált pirulák, velünk fekvő feslett cafka culák, görcsöt simítók, mérges, szende kígyók. Tünetet tüntető élni lazítók, félelmet altató csöndes buták; ti férceltek ránk hazugság ruhát, ti, élni nyelt könnyel tűrni tanítók. Veletek készül bennem tompa csönd, majdnem-bölcsesség, fontoló közöny; a halálfélelem kél s elköszön.Tovább…
de nem így lett már a szájában szétestek a szavak. semmitmondó betűkként hulltak vissza a zavart homályba, a nyelv hátsó ízlelőbimbóit érintve, ahol a keserűség fintora tovább csócsálta a terméketlen foszlány gondolatot, mely majdnem megfogant és szárnyra kapott s talán fényes utat járhatott volna be további nagyszerű eszmék táptalajául szolgálva.Tovább…
sötétségeinkben ki gyújt lámpást, és ki jelzi pontosan a szövegből fölhangzó pátoszt? ki teszi ujját a tűzvédelmi szabályok legfontosabb sorára? elárulásainkban kik, milyen szimbólummal hallgatnak igazunkról? milyen radar-jelzőket küldenek megsegítésünkre, hogy földönfutókból a sikeresek zárt csoportjába emeljenek a szinonimák szárnyai? mai téma: a támpont. vagy tán pont, mint az űrbenTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.