Halk és áldott irtózat-csillapítók,
öklendve nyelt rafinált pirulák,
velünk fekvő feslett cafka culák,
görcsöt simítók, mérges, szende kígyók.
Tünetet tüntető élni lazítók,
félelmet altató csöndes buták;
ti férceltek ránk hazugság ruhát,
ti, élni nyelt könnyel tűrni tanítók.
Veletek készül bennem tompa csönd,
majdnem-bölcsesség, fontoló közöny;
a halálfélelem kél s elköszön.
Erőtök múltán a tudat kiönt,
deltázik az ágbogas fájdalom.
Tabletta! – létem bújócskáztatom.