On:
In: Szépirodalom, Vers

Lassú eső… Lassú eső, hűvös eső házra, kertre, körtefára – Utolért hát az ősz első elátkozott éjszakája. Hűvös eső jó a sebre, cseppjei a lázat oltják. Lassú eső hullik egyre, tócsa rejti már a tócsát. Akit kinn ér, mintha lelke, s benne mintha Isten ázna. Lassú eső hullik egyre ablakomra,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

eneküljön ki merre lát vagy gondoljunk mindent újra át az optimizmus kialvó lángját pozitív gondolatokkal élesztgetem remény-forgácsokat vetek rá sejtjeimben is szunnyad a tűz egymásba ékelődő gondolataim forgatnak magam körül ha nem látom másokban az értéket a szépséget szemem hibás nincsenek ilyenek vagy olyanok mindenki más mindenkiből egy van csakTovább…

On:
In: Próza

„Lehúzom” a kártyámat a márvány és nyerstégla UTÁNZATÚ burkolattal STÍLUSTALANÍTOTT folyosó végén, egy piros fényben úszó varázsgömb előtt. A varázsgömb egy pillanatra zöldre vált, valahol egy mágneszár kattan, most beléphetek. Van rá két másodpercem. Ügyetlenül lóbálom magam előtt ormótlan MŰ-bőrtáskámat, a másik kezemben piros MŰ-anyag paszományon lóg a kártya. SietősenTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Thomas Bernhard nyomán   szemlélődés és megfigyelés a szemlélődés és megfigyelés élvezet a leghatalmasabb ha a szemlélt vagy a megfigyelt nem tud róla akkor a legalantasabb akarom mondani akkor a leghatalmasabb a hatalom számára akkor a legalkalmasabb   a temetések az emberek azért járnak temetésekre hogy megfázzanak lebetegedjenek az emberekTovább…

On:
In: Publicisztika, Szépirodalom, Vers

ezen a sárgás bántó fényen át lehet mások csak melegnek mondanák nehezen ismerem föl a gyerekkori fürdőszobát mintha belőle nőne ki növesztene karokat a lakás a rozsdás csaptelepek esténként párban nyöszörögnek és fáradt illata van egy-egy törölközőnek amibe félig nedvesen félig szárazan csavarták az elmúlt esztendőket a falak is megőszültekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nem mondom, hogy hazudtak neked, de én mást fogok mondani… Ne önbizalmad legyen, hanem önuralmad. A világban van elég egyéniség. Mindegyik látszani akar, és játszani szeret. Lehetsz más, vagy épp ugyanolyan. Ha ismeretlen emberek jönnek szembe, és ok nélkül rád mosolyognak, van még remény. Megmondták, tudom, tudom. A Föld kering,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Yolo A holdlepke csak hét napig él, ezért nincs szája, nem eszik, nem repül messzire, a bokron marad, ahol megszületett, mintha a bokor is csak azért nőtt volna, hogy legyen majd virág, amin lehet meghalni is.   Elég Igazad lett, reggelre az eső leverte a szirmokat. Mindenki túl hamar felejtiTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Vágasd le a hajad, ebben a korban már nem illik a hosszú. Teríts asztalt, de csak fehér damaszttal, ne is gondolj arra, hogy a domesztosz eltűnteti a régi borospoharak megszürkült talpnyomát. Vedd elő a nagymama porcelánját, vigyázz a százéves sárgult levesfoltra, nehogy megkopjon a mosogatógépben. Légy elégedett, sokan ülnek asztalodnál,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Megint mit? Nézel rám, mint egy kubista arckép az üvegtéglán, szigorúan, mert a kubista arcképek mindig szigorúak és nem tudom, mit követtem el, de az biztos, hogy valamit elkövettem, mert szigorúan nézel, miközben én egy impresszionista kertben szaladgálok szalaggal a hajamban és egy francia dalt éneklek, amit a Montmartreon szoktakTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ha veled maradok, minden tavasz méhzsongással telne, sátorban aludnék, déltájt rám sandítana a gázrezsó kelyhe. Otthon lenne szövőszékem, a házunk falát apró, színes mozaikkal fedném, óriás tölgyasztalon könyvtári könyvhegyek – lehet, én lennék az igazgató – éjjel sírnék, hogy nem jött össze a gyerek és sosem elég meleg a takaró.Tovább…