Megint mit?
Nézel rám,
mint egy kubista arckép
az üvegtéglán,
szigorúan,
mert a kubista arcképek
mindig szigorúak
és nem tudom,
mit követtem el,
de az biztos,
hogy valamit elkövettem,
mert szigorúan nézel,
miközben én egy impresszionista
kertben szaladgálok
szalaggal a hajamban
és egy francia
dalt éneklek, amit a
Montmartreon szoktak a kislányok,
ebben a dalban már benne van a mosónők
szomorúsága és a kéjlányok
reménytelensége a szerelemre,
vajon mit követtem el, hogy
kubista hidegséggel bünteted
impresszionista hajlamaimat?
Bölcsek köve
Mindannyian lehajtott fejjel
a bölcsek kövét keressük,
azért megyünk egymásnak
állandóan, mert közben
fel sem nézünk, kopognak
a kitin páncélok, ahogy
rendszeresen összeütközünk.
©Kovács Emil Lajos festménye