átkozd meg Istent és dögölj meg igaza volt annak a nőnek én ugyan nem bizonygatom hogy a törvények szerint éltem vakargatom sebeimet valami cserépdarabokkal szerettem a macskáimat és nem tettem próbára őket átkozott nap a születésem napja fogantatásom napja a sötétség mert nem zárta be előttem a méhet csak azTovább…
egy ezüstlánc ajándékba akkor már nagyjából kifelé mentünk lelkem mélyén tudtam nincs tovább hallgattuk a Guns N Roses-t nem voltam oda értük energikus volt ez a zene érzelem és fájdalom ezt kihallottam – nekem mégis kicsit vad volt a hangzás nem tudtam tombolni értük mint ő olykor-olykor újból hallgattam évről-évreTovább…
Holdlakók A félelem és a borzalom bizonyos korszakokban bekúszik az ablakokon. Az emberek ma is gyűlölik egymást, s magányukban ezüstbálványokat csókolgatnak. Idővel az elpusztult városokat újra felépítik, kerteket művelnek, és eszik azok gyümölcseit. A holdlakók a holdon maradnak. Idelent fölszáll a bűze bármilyen gyalázatnak. Na jó Na jó, feladom.Tovább…
Hazatérés Poggyásszal, gyerekkel, hevederrel szállnak be, elemózsiával, früstök emléke ízesíti a metrókocsit, mosolygó forgatag áraszt körül, szögletesen ülök közöttük, megosztják velem nyílegyenes utamat, leereszkednek e salaktalan berendezésbe, de szíjaik között nedves zöldet sejtetnek, arcukon is a rét, férfi meg nő között is még nedvek villámgyors gesztusai. De lám, ahogy ittTovább…
K.I.-nak, 2005 Lassan Advent első hetének közepére érve megrohan számtalan múltbéli karácsony emléke. Kint a hó néha pilinkélget, s el is olvad nyomban, fenn a hegyekben már talán megmarad szín-nyomokban, s az emlékek egyre jönnek, mint messzi, vágyott árnyak, reményt adnak régi fénnyel homályos téli tájnak. Összehajol kopár dió, orgona,Tovább…
Ments meg, Uram minket az irigységtől. Világosítsd meg elménket, hadd legyünk bölcsek, mint a téged köszöntő Három Királyok. Legyünk mindannyian Boldizsárok, így eszünkbe se jutna mások fölé helyezni magunkat. Úgy add szívünkbe az emberséget, miképpen kéretlenül méred ránk csapásaidat. Ha azokra méltók vagyunk, bízz bennünk, egyszer talán megértjük, hogy nemTovább…
Valami leesett. A csönd riadtan fölült, elvékonyult a csillagok pisla fénye a tárt ég-kirakatban, a remény száradt, lassan kiaszott. A Kuiper-övből kiszédült egy szikla, hogy útnak eredjen errefelé, tudta, meg van írva előre titka, s őrizgeti, amíg az űrt szelé. A Földön dúl az otthonos gonoszság, nyakunkra hurkolódik a zsineg,Tovább…
Anyám zokogva lép be, taknya, nyála egybefolyik. Arca puffadt, szeme vörös a sírástól. Hogy megvénült! A vinnyogó tehén. Tiszta ránc. Rám se néz! Furcsa, régen mindig látott. A köpenyes – ez új lehet, nem ismerem – sajnálkozó pofával kíséri a vajszínű csempékkel burkolt helyiség közepére, ahol egy rozsdamentes fémasztal állTovább…
a fákon lassan estére sötétül a kéreg az évgyűrűkön egyetlen perc se fér át nem dalolnak a fák két törzsön az élet horzsolása túlnő az éjszakán a fénytelen csöndben a keskeny égre csurogni kezd a menny borostyánja egy nagy fekete madár mintha most fordulna vissza az ég alól az utolsóTovább…
Hol volt, hol nem volt, messzi vidéken, egy Lapítóhegy nevű falucskában éldegélt egy szép korú legény, akit úgy szólított mind aki ismerte, hogy Pista. Nem az István után becézték így, hanem sokkal inkább a sajt után, amit annyira szeretett (Trap-Pista) Szép szál legény volt a maga 98 esztendejével, a faluTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.