egy ezüstlánc ajándékba
akkor már nagyjából kifelé mentünk
lelkem mélyén tudtam
nincs tovább
hallgattuk a Guns N Roses-t
nem voltam oda értük
energikus volt ez a zene
érzelem és fájdalom
ezt kihallottam –
nekem mégis kicsit vad volt a hangzás
nem tudtam tombolni értük
mint ő
olykor-olykor újból hallgattam
évről-évre évtizedről évtizedre
jobban szerettem
miközben mások már el is felejtették
mint ő engem
lassan kiment a divatból
így megy ez
kedves Vonnegut
telik az idő és egyszer csak ott a…
…mint a virág
ami csak egyszer nyílik a dzsungelben
ötven évenként
mostanában megint
előveszem és hallgatom
romantikus a hangzása
nem is értem
mitől éreztem vadnak akkor
– a kielégületlenségtől?
most úgy érzem
gyönyörű és időtálló a zenéjük
mint a hű szerelem
tudom
én változtam meg
nem a barázdák a lemezen
az ezüstlánc medálján
ez a véset állt
„Sweet Kid O’ Mine”
©Kiefer Béla fotográfiája