Valami leesett. A csönd riadtan
fölült, elvékonyult a csillagok
pisla fénye a tárt ég-kirakatban,
a remény száradt, lassan kiaszott.
A Kuiper-övből kiszédült egy szikla,
hogy útnak eredjen errefelé,
tudta, meg van írva előre titka,
s őrizgeti, amíg az űrt szelé.
A Földön dúl az otthonos gonoszság,
nyakunkra hurkolódik a zsineg,
vagyunk zűrzavarosak és mogorvák –
a jövőt nem isten tervezi meg.
A véletlen hirtelen szárba szökken,
csak elviselni vagyunk elegen.
Tények kelnek, gyűlnek a méla csöndben,
vérzik a kötés a meleg seben.