A 63. decemberi lapszámot – öt oldalon –, Kiefer Béla pécsi fotóművész képei díszítik. 2004 tavaszától fotózok. Sokat járok a természetbe, kísérletező típus vagyok. Megtanultam, nem akkor kell menni fotózni, amikor ráérek, hanem amikor jók a fények. Kiállításaim: 2005. májusában volt az első a Pécsi Mediterrán Fotókörrel. 2006. június 1-énTovább…
Miként a lázas, forró testű gyermek, ha végre nyugtalan álomba zuhan, hosszú pillái néha megremegnek (akárha érné tétova légfuvam), jelezve ezzel is: életben marad, megéri még a távoli holnapot, s hallja majd félénken kérdező szavad, mikor hajnali csöndben szólintgatod, úgy létezik itt ez elvéresült táj, szürkén-komoran-lánctalpfélelemben, rángatózó teste ezer sebtőlTovább…
arcod a taxiban kisápad végtelen lámpasor lök üres fehér diákat az utca keretébe kezemben lassan ég le megpörkölt bakancsfűző atléta-csillagszóró átfordul tűlevélen tűzoltók munkakészen kártyáznak egy gatyában van ki betlire játszik holnap is kirabolják holnapután is kihűl meleg ágyad huzatos spájzban keltkalács karácsonyok szállnak taxiórán betlehemi villanás kihűl a sosemvoltTovább…
Megérkeztem hát: tenyeremben a hét domb városa. A Herzl-hegy északi lejtőjén köd-lepedőben a katonai temető. A zsidónegyed egyetlen minaretje ünnepi homályba vész. Kegyosztó szél; narancs és fűszer illatát söpri felém. Bármerre nézek, hömpölygő emberáradat, zarándok-tömeg. Apró fények mindenünnen, sárgák, mint a kabátra szögezett hold. Az Oroszlános kaput fegyveres őrök vigyázzák,Tovább…
In memoriam Jean-Louis Trintignant És megtörténik minden újra most, mi megesett, csak nézd a villamost, ahogy bedől a tálaló előtt, s a lámpafényben ázó háztetőt, a hóesést a nyitott könyv fölött, a hálóőrt, ki halnak öltözött, a paplanunkra hulló kék avart, amelyet mindig újra fölkavart a metróállomás meleg szele,Tovább…
Volt olyan Karácsony, amikor meg kellett küzdenünk kettőnk vadonatúj ünnepéért, köszönjük, anyuka, a hívogatást, szívesen megyünk egy nappal később vagy két nappal később, de Szenteste nem, itthon szeretnénk lenni, kettesben, nem szomorú, inkább vidám, itt van velünk a baba is, akit várunk, teljes család vagyunk. Volt olyan Karácsony, amikor aligTovább…
„Idegen test voltam: idegen lélek. Idegen: test voltam. Idegen: lélek.” (Tandori) Ki ért meg? Kik vagyunk mi, hogy fogunk megmaradni? Látszik-e, érthető-e kifele bentünk? Kérdik-e, hova mentünk, hová lesz naplementünk? Le nem ment senki minket. Fel, talán. S híveinket: nyersparázs szíveinket, mit őriz sok tekintet, zenénket, képeinket, szakadós szavainkat,Tovább…
Karácsony előtt két héttel, rögtön azután, hogy hazajött az ócskapiacról, Nagymama elkezdett a kókuszpálmákról mesélni. Azt mondta, nehezen tudjuk elképzelni, de hát van, ahol ilyenkor nem sötét és hideg és szegénység és kommunizmus és térdig érő hó van, hanem meleg nyár, és a tenger fehér homokját kéken nyaldossák a tengerTovább…
Ha tél van, verset olvasok, attól, mint hó, felolvadok. A vers minden jót felidéz, a múlt édes lesz, mint a méz. Ha csendes téli este van, emlékeimnek teste van. Ilyenkor bennem merítőz a forró nyár, a szelíd ősz. Kiss Ottó író hivatalos oldala: https://www.facebook.com/KissOtto.Official ©Kiefer Béla fotográfiája – Mecsek,Tovább…
Amikor minden szentnek Maga felé húzott a keze, És az élet all-in-on állt, Meztelenül ász, király, dáma, Zsírosra fogdosva Az olcsó, cinkelt lapok is, A fájdalomcsillapítók Delírium-dagonyájában A lányomról álmodtam. Pontosabban egy lányról, Akinek Isten Elhomályosította az arcát, De tudtam, Grecsónak hívják. Azóta, a délelőtti csodák Kitanult ropogásában, Hogy sorsaTovább…