„mintha olyan ember mondaná ezeket aki közel áll nagyon közel a megőrüléshez” (Debreczeny György) A távlatokból sikerült a közel minden elemét kiválasztani, s most itt, a közel szélén látod, mennyire messze van a távol, mert magad sem hitted, egyszer majd elég közel leszel ahhoz, hogy a távlatokba nézz. talánTovább…
Van egy dobozom tele lommal, lejárt szavatosságú álmaimmal. Emlékek, tárgyak… Egyszer volt lelkük. Ma már csak vannak. Ami nincs, felejtjük. Néha szólítanak, magukra maradtak. Lelket adtam értük, jobb, ha békén hagynak. Nem álmodom, csak élek. Mint fa, gyom, vagy virág. Békés véget remélek. Kegyelmezz nekem, világ!Tovább…
A vers Milyen legyen? Egyenes, mint a lézersugár, mely elhatol az émelygéses-mélyig, vagy villogó, mint a távoli vihar dörgő fénye? Csendes kiáltás a hó parazsán? Tapinthatatlan? Lassan hulljanak a versszavak elénk? Vagy csapjon arcon bűzös lehelete? Sorokból álljon, és rímek csilingeljenek a végén? Vagy gügyögjön gyerekesen? Kusza szavak dőljenek belőleTovább…
Ganésa sétálni megy Hát eljött a nagy fordulat, Ganésa sétálni megy a kertek alatt. Csuklóján az óra, akár egy kék karperec, mehet erre is, arra is, a tiszta jelenlétben mindig bölcs marad. Ganésa az ember-elefánt, a Védák írnoka elhárít sok akadályt, de most sétára indult feledve a sok csodát, csakTovább…
Játszótér mellé költöztél. Földszinti lakás, közel a hátsó lépcsőházhoz. Berendezés nélkül vetted bérbe. Kihasználatlan terek, átgondolatlan arányok, sötét zugok, a nappaliból viszont csodás a kilátás a parkra. Az ablak elé húztad az íróasztalt, a betűző napsugarak miatt sokszor vakon gépeltél. A falon Hermann Hesse portréja, néha ránézel, magad sem tudod,Tovább…
éppen benne voltam egy versben de kicsengettek elillantak a szavak nem is lehettek olyan fontosak (a költőnek ne higgy mindig elkeserít minden jónak a fonákját látja sem kottát sem térképet nem olvasott soha méla analfabéta képzelete elviszi egy tájra ami nincs és nem is kellene hogy legyen) az objektív líraTovább…
– ízelítő egy készülő regényből – A kukoricamálé édes, meleg illata jutott eszébe és csak futott, futott a táblában, csenevész karjait kitárva, azzal sem törődve, hogy az éles levelek felsértik a bőrét. A nyári nap késő délutánja meleg fuvallatokkal lengte be a gácsháti határt. A kukorica embermagasan hajladozott, sötétTovább…
piros selyem csak annyi néhányszor felmegy a lépcsőn rossz a világítás összekeverednek a zajok aztán a pattogó feszes beszéd ugyanabban a házban több különböző univerzum aztán megint a lépcső a 15 wattos égő száll a füst rágyújtottam egy Stuyvesant álmomban piros selyem feszülő és aztán még esik is minden csupaTovább…
tíz emelet ásított rá a napfénytől és betontömegtől forrósodó játszótérre rohangáló gyerekek bicikliztek rollereztek labdákat szórtak egymásnak vagy bárki másnak a padokon megpihenve felügyelő szülők a hinta mellett széles járda s ahogy futkároztak önfeledt csodájuk remegtette a megvénült bámulókat is egymás felé rohant két óvodáskorú teremtmény egyik kakaó, a másikTovább…
változnak az idők a tudás hatalom míg ki nem üti egy másik tudás van úgy hogy évszázadok múlva jön csak elő megint de előjön ez benne az örök fluktuál divattörténet kóricál a hajcihő három mázsás malomkő beszorult a torokba a hányinger kibukta tiszta szépség épp ott volt felfogta aTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.