Egy ismeretlen világból nézel rám, s tekinteted olyan, mintha éppen segítségért kiáltanál. Csendben szólok hozzád, hogy senki, senki más meg ne hallja. Mi a baj mond? Mitől félsz? Ki akar bántani? Ó együgyű gyermeki gondok. Még nem tudod mi minden vár rád. Mi akarsz lenni? Tengerész, pilóta, föltaláló, bűvész, vagyTovább…

Szívem hazugságba van mártva, s minden szavam, ki nem mondott gondolatom; némán a hazugságot hallgatom. Hazugság a van, s mi nincsen: az isten. Hazugság a volt, s mi lesz, hogy segitsen. Fiamat hazugsággal altatom. Hazugság fúj át korhadt falvakon, torz városon, s eszmén, mit vittem ingyen. Hazugság a morálunk ésTovább…

A frász tört ki, amikor Mickey Rourke csókolózott a filmvásznon azzal a dauerolt hajú csajjal. Bepánikoltam, menekültem a moziból, mit sem törődve, hány embert kell felállítanom. Elengedtem a fülem mellett a zúgolódó hangokat, nem zavartak a sötétből rám villódzó szempárok, átgázoltam a kinyújtott lábakon, hazáig futottam. Nem ez volt azTovább…

kikristályosodott az észre nem vett pirosító teljes egészében kikristályosodott azonnal hajlamossá tett rá hogy valami szép dolgot írjak s a megjósolt szenvedések csak az előadás után kezdődjenek az élet célját a szeretetben véltem látni az egész nézőtéren senki se figyelt úgy ahogy én aki szerint feledésbe merül minden aztán majdTovább…

Negyven után két fekete inged legyen. Kell a váltás, gyakran fogsz temetésre járni. Ne vegyél elő se számológépet, se üres lapot. Ne kezdj számolgatni és lineáris egyenleteket felállítani, nem vezet sehova. A valóság azért értékes és azért tragikus is egyben, mert rajta kívül nincs más; olyan, amilyen, ez van, ésTovább…

szívemben színházi gong a neved csak nem az előadás kezdetét hanem a végét jelzi névtelen klímák tünetét sodorja a szél a Tóparton csodálom miként teszi próbára hullámok reakcióját az ikarosz-nap elnézem a tükörképén tűnődő hallgatag vitorlást aztán hazamegyek tárgyaim és a falak köszöntenek körbevesznek kegyes világ * esténként megvetem azTovább…

Töredék …hiszem, hogy a messzeségből lépteimet ma is őrzi, s hogy a kezem kezévé válik, ha lekvárt készülök főzni, a derűm meg nagyapámé, mikor drótra ül az első fecske, hiányzóim sokan vannak, halottam az nincsen egy se.   Önvédelem Kis tüzek mellett, egy nagyra emlékezve, fázni tanulok.   Látens késésTovább…

Hajóharangra írt békadalban indulunk, beletekerni a nádmintás felejtésbe. Kongázó csónakok között szünet, póksorok lebegőn, éjhosszú bicikliút. A szél hajótesttel úszik a hullámokon. A tóparton tölgyek, jegenyesor szalutál. Medercsendtől menekülő szomorúfűz hajlong a zöldesbarna víztükör fölött. A halak évszakok nyomait követnék, uszonyuk az idő elvékonyodott szárnya. Földre fekve érezhető valami iszaptompaTovább…

Anyám járását idézi a május: körötte kék virágok ringanak, talpa alá fűszálak simulnak, s a búzakalászok fejüket leszegik, amerre árnya hangtalan’ halad. Kapaszkodnék köténye fodrába, barázdát simít’nék lábai elé, harmatot hintenék földjére a kertben, ne fáradjon, szegény, ha szikes rögre lép. Szelídíteném a szúrós bokrokat, meg ne karcolják szép, fáradtTovább…

Egy társasházi kis helyiségben játszódik, a helyszín kopár, mindössze 5 szék van benne, ebből egy csálé, középen egy régi rossz asztal. JÁNOS (59): Lakó, egy egész paksaméta papírt hozott magával GÁBOR (32): Lakó ZSUZSA (52): Lakó, jegyzőkönyvvezető HILDA (29): Lakó, egy mappát szorongat maga előtt. ÉVA (25): Lakó   ZSUZSA:Tovább…