Hajóharangra írt békadalban indulunk,
beletekerni a nádmintás felejtésbe.
Kongázó csónakok között szünet,
póksorok lebegőn, éjhosszú bicikliút.
A szél hajótesttel úszik a hullámokon.
A tóparton tölgyek, jegenyesor szalutál.
Medercsendtől menekülő szomorúfűz
hajlong a zöldesbarna víztükör fölött.
A halak évszakok nyomait követnék,
uszonyuk az idő elvékonyodott szárnya.
Földre fekve érezhető valami iszaptompa
ritmus, hangját vesztett ősi dallamok.
Múltba merített kócsag és kacsaszárnyon,
még ül a nap néhány délsomogyi sugara.
Forró évszak lassít, visszafordulás, kiabálás,
a gát melletti dombtetőn ívelő bicikliút tetejéről.
Éjjeli horgászok bőrén szúnyogcsípések
rajzolta csillagkép, pirkadatra odatalálni
a hullámzó sötétségen át. Tátogó Deseda part,
régi tavaszok szákjaiban, éjjelente születik a tó.
*Albert Zsolt szerzői oldala: https://www.facebook.com/albertzs0lt