On:
In: Szépirodalom, Vers

Hajóharangra írt békadalban indulunk, beletekerni a nádmintás felejtésbe. Kongázó csónakok között szünet, póksorok lebegőn, éjhosszú bicikliút. A szél hajótesttel úszik a hullámokon. A tóparton tölgyek, jegenyesor szalutál. Medercsendtől menekülő szomorúfűz hajlong a zöldesbarna víztükör fölött. A halak évszakok nyomait követnék, uszonyuk az idő elvékonyodott szárnya. Földre fekve érezhető valami iszaptompaTovább…