On:
In: Próza, Szépirodalom

Valami hideg lehelet szusszan rám, amikor elmegyek a résnyire nyitott ajtó előtt. Lesütöm a szemem, sietek és rettegek, hogy a százas izzó fényét el ne nyelje a kiömlő sötét. Vízbefúlóként kapom el a szomszéd helyiség kilincsét, úgy tűnik épp az utolsó pillanatban, de már kalapálja is a fejembe egy láthatatlanTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Sohasem mernek igazi rongyot adni. Pedig én így mondtam mindig, egy darab rongyot kérnék, rongyot, bármilyet. Adhattak volna mosogatót is, amiből nem jön ki a zsírszag, akkor se, ha kimossák, vagy felmosót, aminek meg olyan a szaga, mint a kopár és apró udvaron a csirkéknek. Nekem jók lettek volna nedvesenTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

itt éjszaka versek járnak Tandori Dezső köszöntése, csak úgy, és persze kollázs könyvcímeiből (2015)   keletbe fúlt kísértetek meséljetek rólam ha tudtok vigyázz magadra ne törődj velem a zen-lófogadáson hosszú koporsó a medvetalp és a semmi kéz baktatnak együtt az éj felé meghalni késő élni túl korán nem lóverseny aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ravatalágyadon bogárként, hátadon fekve töprengsz: fájdalom nélkül lenne jó. Szemedet még zárva tartva unatkozol: hová tűntek a viharzó lázak, a mezítlábas akarások? Múltad és jövőd sűrűsödne képzelt tetted egyirányú jelenébe, de nincs erőd, ami cselekvéssé késztetne. Talán valakivel együtt könnyebb volna gyenge fényű csillaggá lenni, bárkivel, kinek megvallottam hitetlenségemet, sTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Valaki felszögezett egy sötét sikátor ocsmány falára, modern Krisztus, mondanám, ám ennek képtelenségén még én is röhögök, csak a rozsdás szöget érzem tenyerem közepén, valamint azt, ahogyan a vasoxid bekerül a véráramba (sok minden mással együtt!) – a vérmérgezés garantált. Persze, ez csak eszetlen képzelgés, saját jelentőségem (kitörölhető!) bitekben ésTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

(avagy: Rejtőző stílusgyakorlat) Schaffhausen herceg, ismert, sikeres profi golfjátékos, civilben Multénia és Unterrettensbach am Rhein felkent uralkodója sportkabriójával szinte hangtalanul suhant a Diamond Eagle golfklub bejárata elé. Az abroncsok már-már selymes surrogással gördültek az aszfalton, a herceg kétsorosan varrt negyvenhatos bőr golfcipője egyetlen apró mozdulatával lépett a fékre, az autóTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Zbigniew Herbert emlékének Cogito úr ír kitalál egy új még soha nem hallott magánhangzót s rögvest megpróbálja ráncba szedni a kéziratpapíron Cogito úr ír de a skiccből galacsint gyúr és messzire hajítja ami röptében kaviccsá változik Cogito úr ír s „ha megdobnak kővel…” de a kő most angyalként száll aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

összezárt egek tartják köztünk a hallgatást le kell mennem a partra mielőtt megszólalsz közelebb hogy értselek a tó pont úgy figyel mint az előszobai tükör lassan beszél rólunk rejtett nádasok mögül olajos felhők fénylenekTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Végre Mindig belebotlottam az ágyba, ahogy az ajtón beléptem a szobába, a végén egyre többször ütött mellkason, ilyenkor összefacsarodott benne valami, mint amikor anyám a mosás végén megcsavarta a vizes ruhát s a folyékonyság eláradt az ereimben, lefolyt egészen a lábamig és futni kellett tőle, futni el, vissza se nézve,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

A költő nem akar végül már semmit, csak gyengéden szeretni, erőtlen kezével írt versét az emberek szívére tenni. A csöndre vágyik, az ihletet szülő hallgatásra, hogy a lényeget a csöndből kiássa. A költő nem akar már semmit, csak gyengéden szeretni, és önmagának megfelelni. Szíve sem kóborol végül egyre-másra, és haTovább…