A költő nem akar végül már semmit,
csak gyengéden szeretni,
erőtlen kezével írt versét
az emberek szívére tenni.
A csöndre vágyik, az ihletet szülő
hallgatásra, hogy a lényeget
a csöndből kiássa.
A költő nem akar már semmit,
csak gyengéden szeretni,
és önmagának megfelelni.
Szíve sem kóborol végül egyre-másra,
és ha szárnyakat bont nagy-sokára
a szavakká érlelt gondolat,
a költő már nem akar mást,
csak gyengéden szeretni,
szerelmes versét belecsókolni
a lüktető, zajos, elvadult világba.
lllusztráció: Kerekes István fotográfiája
Köszönöm a megjelenést. Az illusztrációt külön is. Egyszerűségével erősíti a vers üzenetét.