Ma kora reggel, szinte még hajnali csendben, madarak trillázása ébresztett fel. Álltam a nyitott ablak alkotta fénysáv négyszögében, megbabonázva néztem, amint lassacskán megvirrad. A fátyolos, szűrt fényben hallgattam a különös rendben felhangzó madáréneket. Mióta a járvány korlátai közé szorítva élek, mintha sokkal jobban hallanám, mit zsong, dalol, énekel a természet.Tovább…

A Tavasz, mint hóvirág kidugta fejét Tél köpenye alól. Talán kicsit bátortalanul, maszkot nem viselt sem álarcot. Próbált rámosolyogni az emberekre, de csak elvétve találkozott velük. Varjú megkárogta, kár a fáradtságért, kár, kár. De a Tavasz nem adta fel. Pöttyös labda gurul az úton, Dani fut utána. Mi ez aTovább…

Erika bájos, kedves kislány volt. Igazi lány. Mindig a csodát várta. (Kellett is volna az a csoda nagyon.) Szülei nem éltek szépen. Nagy volt a szegénység. Nem jutott szép, finom kelmékre. Az apa a családban nem találta helyét. Mindig úton volt. Sokszor éjjel ért haza, vagy akkor sem. Ki-kimaradozott. AzTovább…

Fekete, fehér, zöld, piros, csípős, égető. Mind itt vagyunk, összekeveredve, egymásba bonyolódva. Mindenki más, mégis hasonló. Családnevünk azonos, ízünk különböző, sorsunk ugyanaz. Egyszer mind sorra kerülünk.Tovább…

– Gyere nézd! – hívta a férfi a feleségét. – Mi lehet ez? Az asszony leguggolt és szemügyre vette az apró leveleket. – Haszonnövénynek látszik. Mintha tök lenne, de hogy került ide? Nézd! Ott is van! S ahogy a nő felemelte az elsárgult növénymaradványokat, újabb életért küzdő jövevényekre bukkant. ATovább…

Egy hitem volt öröktől, örököltem ősöktől: ki szeretni szeretne, megmarad a szerelme. Sosem tudtam feledni, készakarva elesni. Bármi mást elveszthetek, hűség nélkül nem élek. Elengedni nem bírom, halni így hát nem hagyom, és ha mégis elfárad, harmadnapra feltámad. Álszentség vagy akarat? Változtatom magamat. Hogy lesz „vagyok” a „legyek”? Ó, pillanat,Tovább…

Csonka Ernő festőművésznek Ne igézz, ne babonázz, óriási szám a száz, s túl a lélegzeteken, nincsen hossza, vége sem. Hihetetlen mennyi év, hány kikötő, mennyi rév, s égig érő két kezed, maga volt az ecseted. Szíved, lelked egybe nőtt, tisztességed őszbe szőtt, száz esztendő súlya nyom, s ott ragyogsz aTovább…

Adj, Uram, csipetnyi sót, stampedlit, hozzá fácánlevest, calvadost! Hozza azt spanyol vagy francia király, kopasz tenger vagy kolduló szél, egyre megy. A leves langyosabb, a párlat hetvenkét fokos is lehet. Elérzékenyül a hűtő az almafa alatt, kívül-belül zúzmara, megrázza magát. Vasárnapi ebédhez készülődünk, olvad a hangulat, az aranyló fácánlevesen fordítvaTovább…

gyertyás nyakkendős est test testiség a test is ég? vagy már nem minden nyálka hártya száraz nincs kérgi válasz valaki ágyaz megszokásból vagy csak kóvetből megdől minden korábbi tétel hideg az étel vétel némán suhan a felmosó vizes a só vizes a szó elment a hallásgondozó un deux trois soleilTovább…