Ma kora reggel, szinte még hajnali csendben,
madarak trillázása ébresztett fel. Álltam a
nyitott ablak alkotta fénysáv négyszögében,
megbabonázva néztem, amint lassacskán
megvirrad. A fátyolos, szűrt fényben hallgattam
a különös rendben felhangzó madáréneket.
Mióta a járvány korlátai közé szorítva élek,
mintha sokkal jobban hallanám, mit zsong,
dalol, énekel a természet. Megfigyelem a
falevelek tavaszi ébredését, virágok születését,
minden madár nekem énekel, szinte azt mondják:
maradj velünk, neked élned kell! Köröttem éled a
természet, rigók hangolnak, olykor felharsan egy
disszonáns varjúének, rá cinke felel, minden él, és
énekel, elnyomja a folyton sikoltó szirénák hangját,
egyre csak zeng, szól diadalmasan a húsvéti ének.
©Vizúr János fotóművész alkotása