Egy hitem volt öröktől,
örököltem ősöktől:
ki szeretni szeretne,
megmarad a szerelme.
Sosem tudtam feledni,
készakarva elesni.
Bármi mást elveszthetek,
hűség nélkül nem élek.
Elengedni nem bírom,
halni így hát nem hagyom,
és ha mégis elfárad,
harmadnapra feltámad.
Álszentség vagy akarat?
Változtatom magamat.
Hogy lesz „vagyok” a „legyek”?
Ó, pillanat, mit tegyek?
Fáj, ha ölelsz – fáj, ha nem;
előbb Őt kell meglelnem.
Villámverte fa éltem,
tavaszát csak remélem.
Gyümölcse csak úgy lesz majd,
virága ha elhervad,
de akkor majd másokat
bő terméssel jóllakat,
s holt törzsén is felmásznak
a földről, kik gyaláztak,
s míg jön a feloldozás,
csillag az útmutatás.