On:
In: Szépirodalom, Vers

rozsdamentes arcél (acél) * monológ férfi karóra (férfikarra) * semmiről nem állapodtak meg tehát mindenről megállapodtak * nesz semmi fogd meg jól (nesze) * öt buktató amire figyelni kell a lakásmaffia visszatérítésénél (lakásáfa) * a házastársaknak nem muszáj mindenben egyetérteniük az Alkotmánybírósággal (mondja az Alkotmánybíróság) * jövőre rendezik meg azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mocskos kis kudarcaim ott viháncolnak körülöttem, képembe röhögnek, miközben mindegyik kiharap egy apró darabot szívemből. Azt mondják, ez genetikus és szocializációs következmény; kudarckerülő akarok lenni, miközben régi barátom jut eszembe, aki azt mondta: „a problémát élvezzük, nem megoldjuk!” Mocskos kis kudarcaim tanítanak, szürkének és semmilyennek lenni nem bűn, legfeljebb kellemetlen;Tovább…

On:
In: Ifjú tehetség

Leitert Vivien (1996, Kecskemét) önvallomása: A rajz iránti érdeklődésem már a korai tinédzser-évek alatt megjelent, így bizton tűztem ki jövőm céljául a grafikussá válást. Rajzi tanulmányaimat a Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskolában kezdtem meg Gyenes Péter és Bruncsák András felügyelete alatt. A formák iránti térbeli vonzalmam csak fokozatosan realizálódott. A középiskolát márTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Bemelegítés csupán, ahogy verseng a szélben, majd hirtelen boldogan landol két seregély egy éppen mély sóhajjal rügyet bontó ágon. Valami magasztos béke ül a tájon, különös, éteri visszhanggal felelget ide-oda a feketerigók, zöldikék hada, és az égi palást áttetsző, kék selyme óvón lehajol az anyaföldre, angyali kórus köszönti zengve azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

nem lehet a más szemével nem lehet a más szemével a más életéből nézni valamit nem lehet ki-be járni a mások házába nem lehet beszorítani senkit semmit a róla alkotott képünkbe az emberek hallgatnak a tárgyak titkolóznak a tájak elrejtőznek fény vagy ború rejti lényegüket de vannak néha misztikus pillanatokTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Eljátszom a gondolattal, hogy e kis, messzire sodródott, töredék hazámból, Kis Hungáriából gondolatban levelet küldök nagynénémnek – akárcsak Mikes Kelemen – a messzi, ki-tudja-hol-van már Őshazába. Pécs, 2021. február 22. Édes néném, kívánom istentől, hogy ezt a járvány sújtotta esztendőt szerencsésen kezdje és végezze kegyelmed. A virológusok szerint itt KisTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

1. Almafa Otthon vagyok, azt álmodom, körém gyűlve barát, rokon, nem látom őket csak tudom, hogy ott vannak, az ismerős tárgyak meg olyanról faggatnak, hogy az ujjnyomomat őrizzék-e még. Nem tudok felelni, nincs módom az illemre, talán majd máskor válaszolok mindenre. Itt majdnem felébredtem, de a fáradtság visszarántott vagy talánTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Gyűlölöm a péntek estéket! Az erőltetett hangulat, az italok keveredett bűze a verejtékes testekkel – elviselhetetlen! Mikor végre az utolsó vendég is hazatámolyog, és végre telepakolhatom a mosogatót, utálok körülnézni az én szép tiszta konyhámban. Három éve, hirtelen felindulásból festettem ki egyedül. Karesz persze csak nevetett, mikor azt mondtam, hogyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Hát fiúk, azt mondják, koporsótöltelékek vagyunk. Pedig a dolgunk csak annyi, hogy átmenjünk az átmeneten. Ehhez nem is kell sok: Tisztán tartott, éles fülek, no meg két kéz. Elég erősek, hogy a munkát megragadják, és elég gyengék, hogy a tervezést átengedjék. Tudjátok fiúk, mi hullámlovasok vagyunk. Óriásdeszkákon nyargalunk percenként kilencvenTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Férfiak, férfiak – sóhajtozott az öregasszony. Jóval túl volt a hatszázadik életévén, egyszerűen nem tudott meghalni. Talán az idő tette, talán a sok emlékezés, hogy inkább hasonlított szellemre, mint sem hús-vér emberre. Halandó asszonytársaiban csak nyomokban maradtak emberi vonások, máskülönben inkább madárra emlékeztettek. Testüket toll-szerű pihék borították. A szájuk egyTovább…