legyen meg a te akaratod, a te országod a mi országunk mindennapi dalainkat add meg nekünk, hadd dudorásszunk testté lőn a szóban az ige igévé lesz a dalban a szó az elme éles, a lélek éhes igen, az ige az ennivaló a tévelygőkkel tartok, mert ott elkel a segítség velük,Tovább…
Ötven fölött nem könnyű levetkőzni. Páncélozott tanknak látszol ruha nélkül is. Kis karbantartással, odafigyeléssel hadakozhatsz még húsz-harminc évig. De táncolni szeretek, nem hadakozni. Fel! Fel! Fel! Kiabáljuk a zenére a lányommal Szikrázunk, ugrálunk a nappaliban. A szomszédok? Ők visítanak. Másnap kinevetnek a lépcsőházban. A Boróka lépcső és a Gesztenyés útTovább…
Január vége felé engedni kezdett a fagy, nappal jégcsapokat sírt a tetőkről olvadó hó. Csillagos éjszakákon kemény mínuszokkal vágott vissza a sértett tél a nappalok időszerűtlenül korai, tavaszi áramlataira. Jégherceg várakozva, szeretettel szemlélte birodalmát; a hirtelen kinyílt hóvirágot, a krókusz hóból előtört színes szirmait, az aranyeső fakadó-sárguló bimbói kihívó, évszakhozTovább…
Eltűnünk majd mi, mint a hettiták, mert lettünk gyötrő s öngyötrő svihák. Veszélyt kiáltott mindig az, ki lát, s elhervad újra a szép, telt virág. Ki itt bűnözni sose hezitált, szított bűzölgő, szennyes hitvitát. Hatalmat szőttek s nem leltek irányt az önmagukhoz is zord hettiták, és elkövették a torz, szentTovább…
reggel aranyló ágak alatt felébred a kisváros az utcák köszöntik a piacra menőket duzzadt rügyek fénylenek a fákon és a kertben az égre csattannak a napfény illatban száradó ágyneműk makulátlan lobogói délben egyszerű étel illata gőzölög magának terít a magány tömbjét csönd faragja fátylat borítanak a fejüket fénybe mártó virágokTovább…
a fehér is fekete ott ahonnan a fény szivárog idegenek írják a valóságot elsötétült az ég válla hogy fölkészüljön erre a szokatlan világosságra mintha a földet húzná a törzs súlya egy pók hiánya hálót sző a magányra mögöttem maradsz akiben az éjszakákat hordom átinteget árnyékomon egy rémálom három napja takarítokTovább…
A líra-kurzus tanára: Petőcz András költő /Válogatás az őszi- és a tavaszi szemeszter alkotásaiból./ Bali Anikó: Valaki segítsen Takács Zsuzsának Könyvbemutatón, sajtóban, médiában, Találkoztam már vele a legkülönbözőbb helyeken* de ismeretségünk egyoldalú: az írónőt én, a rajongó tanonc, csak verseiből ismerem. Az asztalnál a magas homlokú férfiak köré glóriát rajzolTovább…
Ritkán meséltem történeteket. Inkább a jelenségek és a tárgyak, ahogy saját megnőtt terükben állnak, kivilágosítva maguk felett, maguk körül valami glóriát, valami gyöngéden bizsergető, túlédes vonzást, amely egyre nő, amikor a figyelem át- meg áttapintja hűvös felületüket, amíg egyszer valami szédület, valami önmagam-felett-vagyok érzése jár át, és a sejtmagok energiájaTovább…
Kalandor vagyok és tisztességes: minden érdekel s betartom a játékszabályokat. Moralizálni pedig nem fogok – nem szoktam, ezért tudom mi a bűn és mi a jó s ezért vagyok különb annál, aki csak kalandor vagy csak tisztességes. És szerény vagyok, talán büszke, de először mindig kedves, szinte alázatos. Ha megváltozom:Tovább…
– Vacakol a lábam, kislányom. – Anya, az nincs rajtad, este levettük. – A maradék lábam vacakol, miért nem érted? – Még csak hajnali három van. – Érdekes, te nem nézted az időt, amikor gyerekkorodban felsírtál. – De anya, ne kezdd megint. – Főzzél kávét, vagy a műlábamat rakd fel,Tovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.