On:
In: Szépirodalom, Vers

Szeretném az ablakon túli hazámat egy széles mozdulattal magamhoz ölelni, a mindenség kis darabját visszakapni[1]. Vágyom a teremtés bölcsőjébe, mikor még az ember-állatot nem rútította a rossz, nem keltek zsarnokok, silány poroszlók, türelmesen várta örök-ifjan, sárba gyúrt kis szikraként, mikor jut a mennyországba, és meg se próbálta mímelni Urát[2], JóTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Hadd szegezzem le mindenek előtt hogy annak, mivel vádolhatnál a javáról én tehetek ha te nem vádolsz meg most megvádolnak tetteim lássuk hát őket inkább hamar időnk pereg… embert öltem legalább kétszer és újra meg fogom tenni ha kell gyilkos mégsem vagyok ettől ne félj talán elhiheted nekem hogy nemTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

megint elejtettem és most már darabokra is tört anyám csak annyit mondott hogy szedjem össze de legközelebb is nekem kell mosogatni és ha még egyszer megtörténik akkor vennem kell egy újat szóval elvetettem ezt az eldobósdi taktikát de így tanultam meg a hűséget mint értéket mert az nem lehet hogyTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Persze, vannak titkaim, kinek nincsenek. Gyerekkori csínyek, egy ellopott kártyanaptár, egy bicikli, egy rosszemlékű, életre szóló betegség, néhány átmulatott éjszaka, meg amikre nem emlékszem, talán azok nem is számítanak. Volt néhány lány, egy kézen meg tudom számolni őket. Azt kérted, ne foglalkozzak velük, a listád túl hosszú lenne, több ezerTovább…

On:
In: Ifjú tehetség, Szépirodalom

Kezdetben az anyajegyeket fedeztem föl. Betört tükörképek: nézem őket, nem néznek vissza rám. Elveszni látom magam a bőr lüktető tejútrendszerében, mióta tudom, hogy ami tükröz, ott nem vagyok és nem is leszek. A valóság, amit magamon látok, hiába egy – szem elől tévesztem. Hiába egész – az összerakás reflexét váltjaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Bocsánat Asszonyom! mondtam, mikor vállaink összeütköztek a tömegben, semmi, mondta, egy hanghatás, arcán röpke pillantás, ami bennem régmúlt emléket idézett. Volt egy lány, egy gyereklány, lehetett tizennégy éves, lófarkas, vagy copfos, már mindegy, de szerelmes, tizenéves. Bátortalanul fogtam meg félve először a kezét, suli után akkor hazafelé. Százszor kerültük megTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Münchhausen báró nyomán Ha hiszitek, ha nem, pontosan így történt. Rengeteg ember gyűlt össze akkor. Mind ott tolongtunk a templomtéren, hogy lássuk, ahogy a Nap az aranytallérjait a földre ejti. Benne volt a kalendáriumban ennek az ideje. Odamentem én is! Gondoltam gyarapítom kicsi az erszényemet. Ehelyett felejthetetlen találkozásban volt részem.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

mire felébredtem már hiába kerestem s azon tűnődtem hogy mit mondtam az éjjel mert eszembe jutott a „soha ne aludjatok el haraggal” s azon gondolkodtam nem vitatkoztunk-e nem hangzott-e el bármi bántó nem bízom magamban aztán eszembe jutott hogy talán meg kellene kérnem mindenkit fák terek utcák autók felhők galambokTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Birizgáló Olyan vagy, mint egy kis göndör, huncut, csiklandozó hajszál a tarkóm fölött, a nyakamnál folyton érezlek és birizgálsz de mikor odanyúlok sosem vagy ott valójában csak megpödör a szellő én meg vakaródzom egész álló nap.   Távolság a szerelem selymes varázsszőnyegén puha bojtként csüng a bánat hiányod szűkölve simulTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Belőlem majd bükkök nőnek, vagy érdes kérgű tölgyek. Egyszer a lelkek megbékülnek, nem szeretnek, de nem is ölnek. Egy fa leszek a sok közül. Susogva zúg a lombom. Lesz majd talán ki ennek örül. Ezt csak magamnak mondom. Mert nem érdekel egy fát sem, hogy kinek ad árnyékot, erőt. EmberkéntTovább…