Félreállhatnak a hegyek félútnál tovább nem megyek. Megszelídülhet a tenger féligazság nekem nem kell. Szétnyílt tenger szelíd hegyek miképp te vagy én úgy leszek.Tovább…

Százszor leírt s áthúzott verssorok, félig megírt levél, félig igaz szavak. Az igazán fontos mindig elmarad, s amit sosem hittem: mégiscsak megkopott a belső tükör bennem, s most, mint a vak, szólítanám nevükön a hajnalok színeit hiába, inkább hallgatok, s őrizném, ami még megmaradt. Vagy csak köd van? Hisz aTovább…

Óriáskeréken Körbe-körbe emeli unt terhét, bolond napok, őrült iramát bódultan kijátszva, libegő kis házak ásítanak rajta, benne ül bűnös és ártatlan, mind hisz, ha befizette a viteldíjat, teste felemelkedésében, ha vele szállsz láthatod a föld a mennyel szövetkezik, lent déli fényben a város, háztetők, tornyok falják fel a távolságot, haTovább…

Gedei bácsi, hoztam a gyógyszert, tessék bevenni, most rögtön, csicsergett a csinos Emerencia nővér, adom, egyesével, nehogy egy is kimaradjon. Az idős férfi a szociális otthon társalgójában, egy fotel mélyén rejtőzött, nem volt kedve semmihez sem, az utóbbi időben annyira gyorsan elfáradt a szeme, hogy már nem tudott olvasni, nemTovább…

Mondjam el, milyen? Semmilyen. Azt mondod: Meghitt az alkony, Az ősz. Pedig csak fogy Az élet. Hideg És Sötét A csend. „Egy nappal, lásd, Rövidebb az élet.” Élünk-e Előtte még? Nyomorgunk, Küszködünk, Félünk. Apránként Fulladunk. Fogyunk, Mint a fény Meghittnek mondott Őszi alkonyon. Télen a táj Halott. Végtelen sírhant ATovább…

De jó is volt az anyaméh tudatlanságával kiplakátolt falak között lennem a szürkületek leendő kacatjaként. Nem volt róla tudomásom milyenek a szőrös vasárnapok, megvetett hétfők és átkos nappalok. Még nem éltem – még nem hazudtam. Már fáradt vagyok az ébrenléthez, de még ahhoz is, hogy aludjak. Ha megelégednék, többé nemTovább…

A Férfi a karjánál fogva, szinte kivonszolta feleségét a ház elé. Másik kezének ujjai elfehéredtek a balta nyelének szorításában. Elszántsága rendíthetetlen volt. Talán nem is hallotta az asszony jajveszékelését. -Neeem! Neeem, hallgass rám! Kérlek! Neeem, ezt neeem, térj észhez! Az udvar végéig húzta maga mögött a nőt, majd a farakásTovább…

Lacikát mindenki szerette, a főnővér, az ápolók, az orvosok, az intézmény karbantartók, egyszer még a kórházigazgató is meglátogatta és úgy szólította, fiam. Az ablakkal szemben feküdt, a nyitott ég felé, mosolyán ébredt reggelente a nap. Lacika ágya előtt két kis székecske állt, az egyik a fehérköpenyesek helye volt, épp valamelyikTovább…

felületesen ítélkezünk nem merünk betekinteni egymás mélységeibe túl mindenen az öregedés sablonjait vetítjük egymásra de az öregedés más vágy-összefoglalás utolsó kihívás és valami megértésféle a lényeg mélye ahogy az alkony égő vöröseiben egyszer hamuvá hűl minden és akkor teljesen más lesz mennyi mindent gondolhatnánk még ugyanerről ha kiszellőztetnénk mondatainkból mindenTovább…

Apámnak volt két pakli bécsi römikártyája csinos címlap-lányokkal díszítve (pin up girls!). A gyártó cég, Piatnik és fia forgalmazási instrukciója ezzel a kártyacsomaggal kapcsolatban egyébként a következő volt: “forgalmazása fiatalkorúak számára nem megengedett!” (Verkauf an Jugendliche nicht gestattet!) Magyarul gyerekkorúak számára tiltott volt … akkor még szigorúbbak voltak az erkölcsiTovább…