A napló az írásművek egy felettébb különleges formája. Az író barátjává, társává válhat, végigkísérheti életét. A napló egy történet, napról-napra. Úgy tűnhet, mások számára érdektelen, főleg egy 13 éves lányé. Anne Frank az 1940-es évek Hollandiájában is éppen ezt gondolta, amikor a születésnapjára kapott kis könyvecskébe írni kezdett képzeletbeli barátnőjének, Kitty-nek.
Talán igaza is lett volna, talán valóban érdektelenek lett volna mások számára rövid feljegyzései, ha azok nem a XX. század legnagyobb horderejű eseményei és legszomorúbb évei alatt születnek. Anne éppen akkor élt, amikor a hitleri Németország példátlan üldöztetést folytatott a zsidóság egésze ellen: családjával együtt bujkálnia kellett, csendre és bezártságra volt kárhoztatva, az állandó félelem árnyékában: állandó félelem attól, hogy bármikor rájuk találhatnak és elviszik őket.
A napló hangulata azonban mégsem ilyen. Hanem szinte éppen olyan, mint bármelyik 13 éves lány naplója: szól a bezártság előtti időkről, szól iskoláról, tanulásról, írói vágyakról. Szól kedves fiúkról, a természet szépségéről, de szól szüleivel, testvéreivel kialakuló konfliktusairól is. Szól arról a napról, amikor a naplót kapta, már-már mellékesen megemlítve teszem azt, a csokoládé mellett.
De a gyermeki báj, cserfesség, makacsság az elrejtőzés helyszínéül szolgáló ún. Hátsó traktusban is ugyanúgy jellemzi Anne-t és írásait. Ír arról, hogy szerinte édesapja jobban szereti őt, mint az édesanyja, arról, hogy mennyire nem szívleli azt az urat, akit befogadtak és meg kell osztania a szobáját, arról, hogy mennyire mamlasz ez a Peter fiú akihez később mégis gyengéd érzelmek fűzik. Arról, hogyan ünnepeltek, hogyan próbáltak rádiót hallgatni, hogyan örültek annak, ha érkezett valami különleges odakintről: mint pl. zöldségek, gyümölcsök. Olyan érzése van annak, aki e sorokat olvassa, mintha nem is történt volna semmi, és Anne-t nem törte volna meg ez a lehetetlen helyzet. Talán nem is: szerelmes volt, világhírű író akart lenni, készült a szabad életre. Mindvégig erre készült, miközben egyre aggasztóbb hírek érkeztek eltűnő rokonokról, barátokról, osztálytársakról.
Anne mindent elért az életben, amit szeretett volna, de ezt sosem tudhatta meg. Nem sokkal a háború vége előtt rájuk találtak, és mindenkit elvittek. Egyedül édesapja, Otto Frank tért vissza: életben maradt, hogy kiadhassa Anne naplóját. Ez a mozzanat tette Anne nevét világszerte ismertté. Ez az egyszerű kis könyvecske felbecsülhetetlen értékű kordokumentummá vált, legélethűbb rajzolata annak, milyen volt akkoriban az élet…