On:
In: Szépirodalom, Vers

A hidegdunában állunk megint, kezemben a sérvtől vijjogó kutya az én kutyám. Ónémetjuhász. Nem tudom, meghalni viszem bele, vagy kimentem hangját a vízből. Csitítom, itt nincs neve becézni. Súlyunk fordított, vízben sokszorozódik, felszín alatti csontjainkat elengedik az inak. Mindkettőnk állkapcsa egyszerre feszül, ez az utolsó emlékezhető mozdulatunk. Hagyom magunkat sodrásbaTovább…