Wunderlich Márton: Tekintet
Egy parázsló estén szemeim egy csillagban hagytam, testemmel a sötétbe merültem, majd zilálva leheltem ki imámat. Kileheltem imámat az Istennek, hátha visszakacsint, bolondosan, netalán hátba vereget, s mond egy viccet. Egy viccet, amin sírva nevetnék. De egyelőre még csak magam vagyok, magam vagyok és Ti, esti csillagok. Mondjatok hát valamit,Tovább…