On:
In: Szépirodalom, Vers

Mindig sietsz, most megállsz, az ég a tengerbe csorog. Színét veszíti e táj, lelkedhez simul, ápolod. Könnyű hullámok felett játszik az alkony kék vize. Csendesen imát lehel minden mi él és van hite.   A vers forrása: A Szerző   Fotó: Szesztai Zsuzsa portréja / Csernus Ági fotográfiája SZESZTA ZSUZSATovább…