velem egykorú szerepet játszom talpig májusban malomkő alatt kígyózom tovább az út kétharmada toporzékol fölöttem toporzékol a bennem toporzékol a feléd Avatár időt múlat a Nap körül a horizont színpadán utópia hogy átölelsz a teljes embert a szertelent ideát sűrűbb a forma merevebb sodronyra fűzött szeszélyem áramköreit érintsd a tárgyaidhozTovább…

írásban rovom meg magam mert én is csak  bénán bégetek ahelyett hogy virtuális lovaim bájtokból kovácsolt harci szekérbe fogva harsány hiúságom fekáliába mártott nyilaival vaktában lődözve rontannék vélt és valós elleneim szekértáboraira hisz oly bő a választék majd a hasonszőrűek tüzénél kétes dicsőségek garmadát hazudva megénekelném hőstetteim belesimulnék a hőzöngőTovább…