On:
In: Szépirodalom, Vers

Felrémlik a kezed Lobog a szél tar ágakon, kifeszül és csattog a fényben, mindent bevon a szánalom, furcsának látszik már, hogy éltem. A rög őriz, az ég feled belekavarva az egészbe, néha felrémlik a kezed – hogy’ simult szépen az enyémbe.   A szívet eső veri Mindenért én voltam hibás,Tovább…