On:
In: Szépirodalom, Vers

Elköltözött megint Szívütés repes fehér ingen. Azután szögesdrótot, kötelet fonnak fényes szelek: megéltünk minden történetet. Elköltöztek némult emberöltők, dadog a vér a szívben. Örökkön ringanak a bölcsők, ahogy méhek rajzanak, mikor diktál a tavasz és sárba fordult arccal beszélnek a költők: maradnak fénylő szíveinkben. * Verébidő élni tudatlan, talán ahogyTovább…