Ha szeretsz, csendben érkezel. Kikötöd a lovadat, és feltűnés nélkül, lábujjhegyen osonsz a szobádba. Nem zörögsz, nem csattogsz, nem feleselsz. Nem mondogatod, hogy üzenetet hoztál. És nem, nem zajongsz semmiért sem. Nem mentegetőzöl. Nem mesélgetsz, hogy álmodtál rólam, hogy az adósom vagy, csak hagyod, hogy az ajtószárnyak becsukódjanak. Mint aTovább…
Mit üzen a múlt? Ha már kozmetikushoz vagy kineziológushoz nem mehetek (karantén, ugye), egy genetikushoz fordultam, hogy találjon nekem megbízható, jó ősöket. Egy királyt legalább. Egy aranyagancsos, széllel száguldozó akárki- vagy akármicsodát, vagy legalább egy elveszett költőt, aki utolsó verssorát belerejtette a sejtjeimbe. Vagy talán belesejtette…? Hát egy költőnél talánTovább…
Oly csendes a bennem lakó Isten, papucsban jár, van kedvenc pohara még sohasem találkoztam vele, lefekvés után érkezik haza. Hallom, mikor odébb tol egy széket, vizet forral, majd a polcon kutat. Ő is fülel, várja, hogy csengessek, mégis félek, hogy majd ajtót mutat. Talán csak pár közös program kéne, elmélyülhetneTovább…
Sütik használatára vonatkozó szabályzat Designed using Magazine News Byte. Powered by WordPress.