On:
In: Szépirodalom, Vers

Összezártan Vagyok, a múlttal összezárva, hol már semmi sem osztható, fölöttem felhő lusta árnya, alattam elkorhadt bitó. Vad viharok haragos lelke, hajdan-volt magamra feszül, s szemed tüzéből kint rekedve tőlem a fagy is menekül. Tegnapok sápadt vadvirága, lopakvó ősszel vigasztal, s a szín bomló kíváncsisága, fürge felleget marasztal. Hol záporTovább…