On:
In: Szépirodalom, Vers

Eredeti állapot Összegömbölyödve alakulnak ki a szervek, a végtagok az anyaméhben, a gerinc íve felhúzott íj, hogy majd természetes vonalát követve kiegyenesedjen. Olykor a földi úton megrettenve, menedéket keres testének, lelkének, vágyik vissza biztonságba, hogy a legkisebb felületen érintkezzen a világgal belegömbölyödik újra önmagába. Aztán a hamvasztó kemencében még egyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Álomban utak fényesedtek. Sokáig bűvöletedben éltem. Emléked galamb és virág, virágok szirma a szélben. Szél és folyó sodorta fényed, magukba zártak a hegyek. Indás feledés font körül, vad fű, burjánzó rengeteg. Bőrödre rátapadt a táj, hogy önmagába szívjon át. Így élsz e mohó pusztításban megfoghatatlanul tovább. Ezer formában itt lehetsz,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az még tisztázandó, hogy akarod-e s miért éppen most, miért éppen ide, az őstengerből, mint egy felpörgetett animációs filmen, néhány hónap alatt, a törzsfejlődéstől az egyedfejlődésen át ép ésszel eljutni ide, előbb az öntudatlan mozgások és megnyugvások, a végtagok kalimpálása, a partra jutás ösztönös vágya, majd az üvöltés, aztán aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ganésa sétálni megy Hát eljött a nagy fordulat, Ganésa sétálni megy a kertek alatt. Csuklóján az óra, akár egy kék karperec, mehet erre is, arra is, a tiszta jelenlétben mindig bölcs marad. Ganésa az ember-elefánt, a Védák írnoka elhárít sok akadályt, de most sétára indult feledve a sok csodát, csakTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

hét kiszáradt fa kiapadt kutak ahová tévedtünk arra nem visznek utak három éjszaka után könyörül rajtunk egy összekarcolt nappal és nincs gyümölcsét ontó körtefa nincs kenyerét kínáló  kemence hétfejű sárkány tartja aranykalitkában a csodamadarat nem ad neki inni csak harmadnaponta szép kék tolla fakul daltalan sorvadoz és nem jön aTovább…