On:
In: Szépirodalom, Vers

A fekvőpadon hasra fordulva, fehér függönyök rejtekében várom, míg a nővér, elektromosságtól illatozó keze, vörös, kék és sárga drótok dús szálaival a masinához kötöz. Beszéd foszlányai jutnak át lustán hozzám. „Kölykeim, rám se néznek.” Szálunk egyre lejjebb az örök magány világába. A kegyelmes inger pontos ütemben dresszúrázza derekamat. Járják táncukatTovább…