On:
In: Szépirodalom, Vers

Anyám répát aprít a konyhában, rázza közben a fejét. Nem lesz neked senkid. Egyedül fogsz meghalni, mondja. Ellopom az egyik répát, roppan a fogam alatt, hallgatással egyetértek. Nem félsz? Nem. Húzza a száját, legalább a szememben látná a borzadást. Bejön apám, belebüfög a panel csendjébe, anyám nem nevet rajta. ÜlökTovább…