On:
In: Szépirodalom, Vers

Kicsikét csend. Rendben minden sóhaj, ajtón kirekesztve az egetverő óhaj. Csend! Nehogy megneszelje a béke, hogy pipájából kerge jelek kelnek. Elfogy a kréta, a papír, a toll, oszlik a fények rózsás palástja, kipenderül zaklatott, ködös zajunk, és ahogy szemünk hűvösébe vált, a dalból elvész a brokát. Meztelen lelkünk fölött átsuhanTovább…