Semmi sem garantálható Hogy féllábon is kibírva túléljük a bekeretezett hónapokat, hogy holnapi magunkat utolérjük, és átmentjük a tavalyról maradt kibomló szirmú áprilist a parkban, mi kéz a kézben sétálgatva jó, hogy mi leszünk, kikről minden lepattan: egyáltalán nem garantálható. Hogy szorongásainkat elfeledve csak táncolunk a nyárban hajnalig, hogy gondolattalanraTovább…

Vándoroltam, batyumban kócos álmok, a szél velem fütyülte bánatom, nem érdekelt, ha áttetszőre ázok, mert nem csattant ostor a hátamon. A város várt: „Kell víg dalos a népnek, hadd halljuk hát, hogy szól a hangszered!” Én kiálltam: „Csak kis figyelmet kérek!”, s szórtam eléjük száz gyöngy-éneket. A nagy tanács, ím,Tovább…

Tudom, hogy nyolcvan év szép kor. Tudom, hogy ez az élet rendje. Tudom, a test csak szürke por. Tudom, én voltam sors kegyeltje. Tudom, az idő gyógyít mindent, Tudom, az élet megy tovább. Csak azt nem tudom, hol keressem az Édesapám mosolyát. Tudom, hogy eljött az idő. Tudom, emléke mindigTovább…