(a Szent István Társulati Biblia alapján) Mt 4 Akkor a Lélek a pusztába. Böjtölt. Megéhezett. „Ha Isten Fia vagy.” „Parancsot adott angyalainak.” „Változzanak kenyérré.” „Távozz, ördög!” A szent városba. Templom párkányára. Egy igen magas hegyre. A világ minden országát. „Uradat imádd!” Erre otthagyta. Világosság támadt. Halászok voltak, s éppTovább…
(Álom a diófa alatt…) Koronád rozsdásra kócolja a szél, Dédelgeted zöld burokban kincseid. A hosszúlábú október búcsút int, Nyár csókjából hajszálamon maradt még. Az este gyémántport hint fejed fölé, Felhőpaplant húzott magára a hold. Árnyékod némán egy kiskutyát karol, Csend ölében pihen, velünk lesz örökké. Tegnapok mosolya mára megfakult, AzTovább…
Lásd, minden szólam elolvad a csendben, lassan kihunynak a fényes ablakok, ím, messze nő a távolság e rendben, csellómuzsikába burkolózhatok. Lágy húrokon most langyos est pilinkél, s látod, egybegyűjti mind a szót e táj, már elcsigázva te is megpihennél, hársunk illatába takarózhatnál. Lomha macska lépdel fenn a háztetőn, lustán pislákolTovább…