On:
In: Szépirodalom, Vers

Ha egyszer kápolna nyílik a szívben, lesz hajléka, hol szomjat, éhet olt és naponta benyit valaki, aki felemel. Nem kell szög, ecet, nem kér a salétrom-könnyekből, és köszöni, nem fog térdepelni, inkább megpihen, hiszen sűrű a bánat, mint a tömjén: láthatatlan madarak mintázzák freskóit a csend tömör falán. Új szavakatTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Te fű. Ti kövek. Te homok. Te inda. Ti fák a tűlevelekkel. Te toboz. Te serkenő fűz- csemete, királynői, ahogyan barkásodsz. Mit néztek állhatatos növényi szeméremmel? Rátok ereszkedik nesztelenül az ország. Szent személyesség nyilall a gyökérig. Ezért nem ember égett ott, hanem egy csipkebokor. Nem a csukló- vér buggyan, hanemTovább…