On:
In: Szépirodalom, Vers

hajnali háromkor hajnali háromkor egy másik mélyebb megvilágosodásra vágyva ültem föl hátha a sötétség elvásik szememre látást feszít az íriszhártya ültem mintha egy belső szivárványban hosszú sárga piros kék kezek között belezárva az árvaságba akire az éberség bolondos csokornyakkendőt kötött gondoltam ha kibogozom nyakamnál azt a magányos csomót a sárgaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

szeretem a múltat és azt ahogyan a törékeny és múlhatatlan esték úgy égnek rá gyanútlan a semmire mint egy fenséges közelkép lámpafényből ragyog ki egy utcavég és viszi a holdsugarak keresztjét az éjjeli ködtakaró alatt mintha álruhában lopódzna noha távolodik tőlünk a szentség tegnap még narancsos ruha fedte a naplementétTovább…