Mindenki feleségét elsiratom. Nőjét, kedvesét, szeretőjét. Még ha él is. Előre. Minden megholt asszonyban az én melegem hidegül. Mint annyi megtöretést másért, magamért, elszenvedem ezt is. De gyűlölöm a halált, ahogy szótlan’, elegáns zakóban megjelenik, igazgatja a csokornyakkendőjét, s biccent cinikusan: Akkor mehetünk… Nem járok temetésekre. Ott bandukolok mégis aTovább…
A zene lüktető, érzéki ritmusa, a kezdet előtti húrok pendülései, az Ige hangjai, a vég utáni hegedűk nyugalma, a nemlét és a van ütemei, szívemmel összejátszva átjárnak teljesen, a gondolatok kiürülése felszabadít, múltam a jövő falán villog, követem az énekkar izgatott hullámait, fodrozva siklanak, magasodnak, elsimulnak, megszabadítanak a kényszerektől, szavakTovább…
testén tetovált csillagképek az érintések tudja a szerelem libbenő lepke lihegő lángok martaléka szív alakú botlatókő szabályos kristályszerkezetét vesztett hópehely önvédelemből rövidre nyírja haját ne fészkelhessen bele a szomorúság bordái börtönében szívtájékon a teljesség hiánya vacog este bezárkózik mint fény a fák odvába röpke álmaiban lemondások születnek dacosan kiáltja aTovább…